Tücsök és hangya Úr

Egy padban ült tücsök, hangya
az általános két diákja.
Hangya gyerek irogatott
addig tücsök ásítozott.

Álmodozott karrierről
szép lányokról és sikerről
míg a hangya szorgoskodott
ő házikat másolgatott.

Felnőtt korban tücsök koma
száját fanyarra elhúzta.
Hangya mindig utat adott,
munkájára hivatkozott:

-Nem érek rá édes komám
sok a munka, nincsen dohány
rajtam a sok hangya gyerek
a hatalmas, éhes sereg.

Nem vagyok én rongy csavargó,
tátott szájú csoda váró.

Tücsök eztán lógó orral
heves, erős fájdalommal,
bánatában nótát zengett
úgy, hogy még a föld is rengett.

Arra jött egy szitakötő
hírnevet adó jövő menő.

Nem telt belé kerek egy hét
erdőlakók zengték nevét
híres lett a tücsök koma
lett palota, aranyszoba.

Hangya uram nem néz tévét
inkább számolja a pénzét,
nem látja tücsök komáját
az egykori cimboráját.

Lefeküdt ő büszkeséggel
megvan ma a kívánt tétel.
Pénzes szeme lecsukódik
gazdagságról álmodozik.

Éjszakának sötét leplén
jött egy zápor rideg szelén
romba dőlt a hangya háza,
vízes lett a kisgatyája.

Pénzét elmosta a nagy ár
tépi is már ő a haját
oda veszett minden kincse
a megtakarított betevője.

Idegei tönkre mentek
az idegosztály betege lett
kórház lett az ő otthona
egy aprócska sötét szoba.

Tücsök koma meghallotta
be is ült a Jaguárba.
Megnézte a beteg hangyát
az egykori cimboráját.

-Ne búsúljál édes komám
adok neked ezer almát,
házat, ételt, mindent mi jó
mert a barát erre való.