Szomorú hópelyhek

Sétálatam, mint puha falevél
langy szél cirógatta hajam
a tél meglepetés szigetén,
vártam édes szavad.
A kincs partján a fák alatt,
szívem adtam álmatag.

A hópihécskék éj örömén
derekam fonta erős kezed
a kék ég gyönyörű rejtekén,
elraboltad gyönge szívemet.
Ajkam csókolt lázasan
Szerelemtől ittasan.

Víg táncot lejtett a boldogság
a jövő szép képét ígérve
a hópelyhes, csókos valóság,
a hűség szívét hímezve.
Veled voltam boldogan,
gyöngédséggel csókosan.

Sétálok, mint kemény falevél
zord szél fújja a hajam
a télnek gyötrődő szigetén,
megfagyott édes szavad.
A bú partján a fák alatt,
szívem fájdalma megmaradt.