Rémálmok

danotimea•  2010. július 3. 08:42

Éjszaka gyakran
rémálmokból riadok
fájdalomtól hörög
testemen a lét,
álmaimban újra
eltaposnak,
redőnyök zárják
a szerelem fényét.

Fájdalom, szerelem
alázat rácsai
börtönbe zárják
fodrozott lelkem.
Ki szabadít,
hogyan lesz máskánt?
Kegyetlen világ, végtelen

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom