Fekete közöny

Süllyedek, egyre húz a mély
ajkaim szorítja a fájdalom
bőrömön kíntól hörög a lét,
összeroppasztja csontjaim
megbénulok.

Szememben félelem
áztatta könnyek,
mint riadt kis állat,
ziháltan fognám a kezed,
te fekete közönnyel
némán,
a sötét mélybe
engeded.