Érzés

Fáradt szempillák zárják könnyeim
mit eláztatott a fájdalom,
s mint égő seb vájja az utat
a törékeny arcomon.

Csöndes folyóként nyugszom az ágyban
bánattól aléltan egymagam,
kínzó sóhajom paplanával
takargatom szavam

A múlt kimondott szava ez,
egy fagyban nyugvó gondolat
melyet magába zárt a sír:
SZERETLEK NAGYMAMA!