Egy zöld levéltől Neked

Bocsásd meg hevességem
vad viharzó szikráját
kis virágon zöld levélnek,
tűz áztatta viharát.

Piciny gyermek, hős szívemnek
szikrázó, zord szavát,
éretlen, vad erejének
hullám szilaj sugarát.

Kedvellek még igaz szívvel,
fölfedem ez nem titok
értsd meg te is szépen kérlek
irodalom az otthonom:

művészetnek levegője
élteti a tüdőmet,
táplálja és harmat vízzel
öleli a lelkemet.