anci-ani blogja

Bio termékek

Régen csak bio termékeken éltünk,
mérgektől akkor, sosem kellett félnünk.
Termések illata, zamatos íze
és nap érlelte színe volt a dísze.

Kihívás, hogy siker óriás legyen,
rávette mind, beavatkozást tegyen.
Eredményért tiltott szerek feltűntek,
a szervezetben méreg szerek gyűltek.

Káros adalék halmozódik bennünk,
ezzel kell egykor öröklétre menjünk.
Felelősség ezért valakit illet?
Fogyasztók kapnak magas méreg szintet!

(Népmese nyomán)

Gazdag embernek volt sok aranypénze,

mohón, féltékenyen, reszketve őrizte.

Az aranyból egy darabot sem adott,

irigyen titokban egy vasládába rakott.

Kértek tőle, de nem segített senkinek,

zsugorisága már feltűnt mindenkinek.

Fiának sem adott, ki kérve nógatta,

vasládának kulcsát nyakába lógatta.

Öreg volt, beteg lett, a halál kapujában,

szíve mégsem nyílt meg haláltusájában:

"Pénzemet viszem, ha távozom végleg,

a másvilágon így majd mindig hozzáférek."

Legidősebb fia csak részben hallgatta meg,

a pénzt megdézsmálta, magának is eltett.

Az öreg a mennyben észrevette a hiányt,

de vissza nem mehetett, hát követte az irányt.

Az út, roskadásig megrakott asztalhoz vezetett,

a sok jobbnál-jobb falat csábítóan intett.

Mohón válogatott az ínyencségek között,

de a pénzével most gondokba ütközött.

Venni, s enni akart minden szépből, jóból,

de érteni kényszerült, a figyelmeztető szóból.

Hiába a volt pénze és nagyon nagy éhsége,

zsugori pénzének itt nem volt értéke.

Ennivalót mindenki csak olyan pénzzel kapott,

melyet egyszer valakinek, már elajándékozott!

Farkas Anna

2012. március 1.

A jelenben élünk,
múltra emlékezünk,
de a jövő tiszta egére
szép dolgokat festünk.

Semmi sem késő,
mindig van mit tenni,
az élet csodás kincsét,
bölcseletet közzétenni.

Éljünk teremtő
munkával,
szomjazó
tudásvággyal,
becsülettel tegyünk,
álnokok ne legyünk.

Jövő csillaga sikert vet
ránk,
de lassan égjen
gyertyánk,
tudjunk gyorsan élni,
s vihart csillapítani.

Elmúlás meg nem
állítható,
idő rohanása
lelassítható,
életünk guruló
szekerét,
semmi sem szedi szét.

Rózsát, lágy bársonyos
szirma,
lelkünket a remény
fiatalítja.
Fontos, hogy a mában
élünk,
ám a holnaptól sem
félünk.