Csak a szeretet számít

 

(Népmese nyomán)

 

Gazdag embernek volt sok aranypénze,

mohón, féltékenyen, reszketve őrizte.

Az aranyból egy darabot sem adott,

irigyen titokban egy vasládába rakott.

 

Kértek tőle, de nem segített senkinek,

zsugorisága már feltűnt mindenkinek.

Fiának sem adott, ki kérve nógatta,

vasládának kulcsát nyakába lógatta.

 

Öreg volt, beteg lett, a halál kapujában,

szíve mégsem nyílt meg haláltusájában:

"Pénzemet viszem, ha távozom végleg,

a másvilágon így majd mindig hozzáférek."

 

Legidősebb fia csak részben hallgatta meg,

a pénzt megdézsmálta, magának is eltett.

Az öreg a mennyben észrevette a hiányt,

de vissza nem mehetett, hát követte az irányt.

 

Az út, roskadásig megrakott asztalhoz vezetett,

a sok jobbnál-jobb falat csábítóan intett.

Mohón válogatott az ínyencségek között,

de a pénzével most gondokba ütközött.

 

Venni, s enni akart minden szépből, jóból,

de érteni kényszerült, a figyelmeztető szóból.

Hiába a volt pénze és nagyon nagy éhsége,

zsugori pénzének itt nem volt értéke.

 

Ennivalót mindenki csak olyan pénzzel kapott,

melyet egyszer valakinek, már elajándékozott!

Farkas Anna

2012. március 1.