anci-ani blogja

A Hold lágyan simogató ezüstös fénye
lidérces, csábos vibráló képet festett,
a kiserdő kanyargós tündéri ösvénye
varázsolt szívünkbe mézédes estet.

Feloldódva szemed kék tiszta tükrében,
éreztem a szerelem forró kigyúlt szikráját,
oldódva vágyunk háborgó lélektengerében,
élveztük perzselő tüzének lobbanó lángját.

Boldog bódulat csábított szívem mámorában
míg kezed simogatva játszott testem húrjain,
hevesen égtem mindent eltipró vágyálomban,
jártam lidérces szerelmünk káprázatos útjain.

Mézédes csókjaid bársonyos boldogságban
dédelgették vérvörös ajkaim rendületlenül,
szívünk repesett, aranyos fénylő kalitkában
és ott, együtt maradni örökre rezdületlenül.

Az Élet színpadán Neked más szerep jutott,
örök útra léptél, s a boldogságunk hazudott.
Őrlődve hangtalan kétség marta életem létét,
de az idő múlása növelte emlékeimnek fényét.

Emlékek

("A csitári hegyek alatt"
- dal ihletett)

Vajdasági mezők felett
szépen kisütött a nap.
Kis erdei zöld fák alatt,
vártál s én meg láttalak.

Boldogságom ragyogott!
Ifjú szívem dobogott.
Lelkem tele szeretettel,
mindig rólad álmodott.

Egybe keltünk vidáman!
Életünk telt boldogan.
Azt gondoltuk a mi sorsunk,
mindig elválasztótlan...

Boldogságunk ragyogott!
Ifjú szívünk dobogott.
Lelkünk tele szeretettel,
mindig együtt álmodott.

Kis erdei zöld fák most is,
mindig téged keresnek.
De múló idők alkonyával
a dér mindent tönkre tett.

Elvitte az életed!
Magam lettem nélküled.
Szép éveink sorozata,
őrzi emlékeidet...