alberth blogja

Szagos vers

Borz és görény versenyre kelt,
ki érhet el nagyobb sikert
A bűzkeltés nemes terén,
e küzdelem nagyon kemény.

Bűzbombákat eregetnek,
vizeletet teregetnek.
Dolgoznak a bűzmirigyek,
fanyalognak az irigyek.

Róka bűze gyöngyvirágszag,
a macskahúgy rózsaillat,
Ahhoz képest mit ők tudnak,
a disznók is messze futnak!

Oly töményen terjeng a bűz,
büdösbogarat is elűz.
Nem állhatja élő személy,
ez nem tréfa, életveszély!

Ám egy legény talpon marad,
előlük ő el nem szalad.
Tudja, köztük csak ő nyerhet
borz és görény rá nem verhet!

Kevés a borz bűze ide,
eregetni kezd ízibe...
Reggel hagymás babot evett,
s kiereszt egy gázelegyet.

Szegény nem bírt nagy hasával,
iszonyatos durranással
Rottyantott a levegőbe,
...mi benne volt, most kilőtte!

Szóval leírni nem lehet
semmi nem volt fertelmesebb,
Amióta áll a világ
ahogy ez az ájer kiszállt...

A kén bűze kölni csupán
mocsárgáz is parfüm puhán,
Olyan tömény, amit ő tud,
...még a borz, s görény is elfut!

Suttyó legény nagyot nevet,
kiérdemelt egy szép nevet.
Úgy hívják, hogy Büdös Bence,
s éjjel-nappal eregetne...!

Debrecen, 2011. 03. 17.

Talpra Petőfi!

Talpra Petőfi, térj vissza hozzánk!
Könnyekben úszik bús Magyarország.
Jöjj el a köddel, miben eltűntél!
Harmatos réten, vérben feküdtél...

Világszabadság, szabad rablásban,
nem az mit vártál, valami más van.
Nyomor, mint vaskéz országunk sújtja,
uzsora-kamat, szörnyű a súlya...

Talpra Petőfi, magyarnak vége!
Prés alatt szenved istened népe.
Fejsze alatt a nemzetnek fája,
Súlyos csapások zuhognak rája.

Gyökerét rágja globális tőke,
A kamat lába törtet előre.
Rúgja a tövét, töri az ágat,
Turul-madárra skorpió rácsap.

Égetik, gyűrik a magyar zászlót,
Milyen hatóság emelne rá szót?
Gumival lövik szemét a népnek.
Kiáltsd versedben, a magas égnek!

A Magyar Isten, segítsen rajtunk!
Elfogy a nemzet, nem ezt akartuk!
Nyomorban élünk, munka sem akad.
Adóság, kamat nyakunkba szakad!

Az Isten mentsen ettől a csődtől!
Létszámunk elfogy, s jő bánat csőstől.
Házasság, gyerek? Nem tudsz megélni,
Kenyeret, jövőt hogy fogsz remélni?

Utolsó idők törtek magyarra,
A pokol ura tán ezt akarja?
Talpra Petőfi! Túl élt a nemzet,
Már több Mohácsot, de mit sem vesztett!

Talpra Petőfi, szavald el versed!
Mi Urunk hallja, ki elközelgett.
Nem hagyja veszni a magyar népet.
Eljön az Isten, feltámaszt téged!

Talpra Petőfi, ne hagyja senki,
Őseink földjét kezünkből veszni!
Gyökerünk rágja, mételyes féreg,
Talpra Petőfi, mi várunk téged.

Debrecen, 2009. 10. 27.

Államiságunk ünnepe

Ím a nyarat koronázza augusztus hava.
Királyságot hirdet nekünk, mint a korona.
Magasztos király a nyárban, benne ős erő.
Áldása, mely harmatoz ránk, gyümölcsérlelő.

Államiságunk ünnepe, legnagyobb ünnep,
Ezer éves királyságunk, megtart bennünket.
Magyaroknak koronája, népünket jelenti,
Megszentelt tárgy, jogi személy, időknek feletti!

Azt hirdeti, országunknak léte földön, égen,
Örökkön az Istennél van, ahogy egykor régen.
Új kenyér az új búzából, szalagdíszben áll,
Piros-fehér-zöld e szalag, s éhezőkre vár.

Éhezzük mi szép és igaz, az emberi szót,
Magyar létnek biztonságát, és a földi jót.
Mivé lettünk, István király, tekints végre ránk!
Ugye zokogsz, fáj a szíved országod iránt!

Legyen bőség, jövőnk nekünk, legyen sok gyerek.
Legyen kenyér, legyen gyümölcs amit egyenek!
Legyen bor, békesség, búza, erény, szeretet,
Legyen munka, megbecsülés, s boldog emberek!

Ím augusztus üzenete, s huszadika vár.
Ünnepeljünk újra ismét, István a király!
Nemzedékről-nemzedékre mindig így legyen.
Áradjon ránk áldás, erő, bőség, kegyelem!

Debrecen, 2007. 08. 08.

Tizennyolc éven felülieknek!

Azt üzeni neked Jenő
hogy a szexben ő nagymenő.
Ám ha a tett sorra kerül,
ásítozik és elterül.

Azt üzeni neked Pista,
hogy ő híres alpinista.
Bejár minden hegyet völgyet,
kézzel mássza meg a nőket!

Ám csuklója hamar fárad,
közben torka is kiszárad.
Inkább nagy mámorra vágyva
dobozos sört visz az ágyba.

Azt üzeni neked Péter,
hogy szerszáma majd' fél méter.
Jóból is megárt ha túl nagy,
így nem csap fel párzó nyúlnak!

Azt üzeni neked Kálmán,
hogy kertjében sok fa áll mán'.
Van ám, miről nem mondhatja,
s minden partnere otthagyja!

Azt üzeni neked Elek,
jó szeretőd lenne, lehet.
De a nőket nem szereti
a barátja meleg neki!

Azt üzeni neked Samu,
vágya nem tűz, csak kis hamu.
Este inkább olvasgat ő,
s el is alszik, miképp Jenő!

Azt üzenem én te neked,
sóhajtozd az én nevemet!
Nem dicsekszem, teszem inkább
karjaim közt vegyél mintát!

Debrecen, 2010. 01. 22.

Kilenctől egyig

Kilencszer ölellek, kilenc naplementén,
holdsugár-karjaim, lényed asszonytestén.
Kilenc éj, kilenc kéj, mindenik mennyország,
csillagos táltosunk kötelét megoldják.

Nyolcszor elbúcsúztunk, s összejöttünk újra,
hétszeres esküvel, buján összebújva.
Hatszor lefeküdtünk, egy éjen hat ágyba,
öt ujjunkat forrón kulcsoltuk egymásra.

Négy kezünk barangolt tétován egymáson,
háromszor sóhajtám, te legyél a párom!
Nem élet az élet, csak veled kettesben,
bevallom, számomra te vagy az egyetlen!

Debrecen, 2010. 04. 07.