alberth blogja

Szent ügyünknek harcosai 
március igéjét 
a szabadság kezeivel 
szíveikbe vésték. 

Népek tavaszának napja 
virradt a magyarra, 
negyvennyolcnak ifjúsága 
ezt szívből akarta! 

Örök ünnep, szép ez a nap, 
fölemeltük fejünk, 
szívünk csordultig telt hittel, 
hogy szabadok leszünk! 

Éljen soká Kossuth apánk! 
...lám eljött a nagy nap, 
amilyet a sors párkái, 
fukar kézzel adnak! 

Petőfinek lelke láng volt, 
és a szava szikra, 
visszhangra is talált annál, 
kinek szíve tiszta! 

Lobogjon a zászlónk büszkén 
márciusi szélben, 
dicsérvén a hősök lelkét, 
s amit tettek régen! 

Debrecen 2013. 03. 13.

Jer' Urunk sólyma mihozzánk,
ragyogjon fel a mi orcánk!
Megfogant népünk hercege,
Istenünk fénylő gyermeke.

Áldott mi Boldog-asszonyunk,
szükséget látni nem fogunk.
Jó Turul-házi királyok,
nagy áldás szállott reátok!

Három a mágus..., mérőkör
adja az irányt minderről.
A kisded csodás csillaga,
mutatja hol az otthona.

Hajnal-hírnökként merre megy,
menekül a sötét sereg.
Irány a Halak-csillagkép,
végzetét róni, abba lép...

Követik három királyok,
csillagok súgnak irányt ott,
meglelni Isten gyermekét,
akit időben küld az ég.

Ha majdan célhoz érnek ők,
hódolnak a kisded előtt.
Úgy néznek rá, mint tükörbe,
belépvén egy új időbe...

Térül a Turul, megjött már,
kerengő Kerecsen leszáll.
Pártus-királyi koronán,
aranyos fényű, szent madár.

Atyjának keblén a fiú,
büszke a mellkas, domború.
Rajta a csillagos palást,
titka a körosztós-tudás.

Debrecen, 2012. december 17.

Elszakadt a bugyi, retyetye, 
kilátszik a Gizi feneke.
Adjunk rá egy bundanadrágot,
abban süssön Gizi kalácsot!

Kibomlott a Mariska blúza,
hej, amit én látok, nem csúnya.
Szemrevaló dombok merednek,
Maris' a szívedet eszem meg!

Rám nézett Piroska, recece,
fekete a szeme, fekete.
Mégis olyan fényes, mint a nap
ettől lettem mindjárt félig vak.

Tapogatom combját, derekát,
emelem szoknyáját ködön át.
Töltsél nekem Maris', konyakot,
meglátod hogy máris gyógyulok!

Debrecen, 2012. 12. 20.

Hat doboz sört ivott Kata a buliban, 
kitört egy cunami ettől a bugyiban. 
Elöntve, átázva fotelem, szőnyegem, 
szökőárt idéztél Katalin én nekem! 

Szomorú vasárnap, katarzis a vége, 
nem iszol ennyi sört, esküdj meg az égre!
Fogadd meg nem áztatsz te el soha többé, 
három sör a határ, s velem élsz örökké!

A pokolban bolhák jártak,
sok ördögöt jól megmásztak.
Hejehuja-haj,
pokoli a baj!

A pokoli tornác mögött
vakaróznak az ördögök,
Égnek áll a haj,
felhangzik a jaj!

Csíp a bolha-rúg a bolha,
táncot járnak a pokolba'.
Mind vad tvisztet jár,
bolha a tanár!

Egy ördögnek sincs már nyugta,
dübörög a pokol bugyra.
Fenn éjszakáznak
bolhát vadásznak!

Pokoli a bolha buli,
lecsúszott az ördög-bugyi!
Heje-huja jaj,
viszket a sejhaj!

Nincs már rajta tarka gatya,
szétmarta az ördög-atya.
Azt lihegi jaj,
pokoli a baj!

Már a poklot el kell hagyni,
nyúlcipőt húz valamennyi.
Ebből épp elég,
fut az ördögnép!

Kiszaladtak a világból,
így a pokol megszűnt mától.
Ne bánkódj rajta,
ne fesd a falra!

Debrecen, 2011. 10. 18.