alberth blogja

Lévén némi kis időm, úgy döntöttem, próbálgatom a programokat, hogyan is lehet bejegyzéseket hozzáadni. Csak úgy, mindenféle tartalmi ötlet nélkül jöttem be, remélvén, hogy közben majd csak eszembe jut valami.

Bizony, a mai napon szabadszombatom lévén, tervezgettem, hogy az enyhe időben kirándulok, sétálgatok. Talán még a nap is kisüt majd. Hát nem így lett. Egész nap esett az eső, szürke az ég, minden nyirkos. Úgyhogy tévézek, netezek, most van rá időm, s ilyen nem mindig adódik. Olvasgatom a verseiteket, az új blogjaitokat, ismerkedek veletek, gondolataitokkal... Mert ami a te gondolatod, az a te személyiséged...

Ezennel megnyitom saját blogomat, ami még nem volt eddig semmikor és sehol. De most már van a Poet.hu lapján és 2008. január közepén.

Remélem, lesznek majd látogatóim is, akik elolvassák a bejegyzéseket, illetve hozzászólnak azokhoz. Majd az idő mindent kiforog, mert az idő ilyen. Gyógyítja a sebeket, elhozza a vigasztalást, végigvezet életútunkon. Mindig hajszálpontos és egyformán telik. Bár mi relatívabban érzékeljük, eseményeink, helyzeteink függvényében. Néha úgy érezzük, száguld, rohan, bárcsak tovább tartana. Máskor azonban olyan, mintha csigalassúsággal telne, vagy megállna teljesen. Ha előttünk áll egy feladat, pl. néhány év iskola, vizsgákkal megspékelve, akkor a nagyon távoli jövőben jutunk diplomához. Legalábbis ez olyan érzetet kelt. Viszont visszanézve: hogy elszállott az a néhány év, mintha gyorsvonaton száguldott volna a jó tanárok és a kedves osztálytársak között. Ennek ellenére, ugye milyen hosszú is néhány hét, amíg a POET beküldött versünket elbírálja és végre közlésre adja. Hurrá, ünnepeljük is meg az ilyen alkalmakat!