Tőlem-

Tőlem

Milyen lehet csókod, édes, mint a málna
Olyan, mint a méz, s gyengéden táplálna?
Ajkad puha bársony, leheleted forró lehet,
Mindennél jobban kívánom tekinteted!

Nincs az íz, mi csípne, ha érint, s tőled kapom,
Nem tántorít mellőled holmi szívtáji fájdalom
Sem a mámor miben én is izzom már régen,
Csak eme tűznek forróságát érezni még félem!

Ne kérd még, úgy szeresselek, hogy kéne,
Mert bár szívem húrja csak neked mesélne,
Mégis a hangját elfolytja a félelem, mi mar
Kiutat adj, hogy véget érjen az elmezavar!

Magamtól félek, és hogy megbántalak talán,
S hogy sebeket ejtek szíved törékeny falán
De egy oly szomjas lélekre találtam benned,
Ki boldoggá tehet számomra minden percet!

De csak vágyakozom, mert nem érthetsz meg
Csak a távolból, lopott pillantással nézhetlek,
Ábrándozom rólad, s elképzellek magamnak,
Mert tudom, van kulcsa szívemen a lakatnak.

S kinyithatod egyszer, ha lesz hozzá merszem,
Hogy ha a múltamat végre szélnek eresztem,
Csak te jöhetsz be hozzám, soha senki más,
Mert elég volt az élettől már ennyi csalódás!