Totem blogja

Barátként búcsúzom
 
Barátként búcsúzom, könnyeid most letörlöm,
Kívánom hogy légy boldog még ezen a földön!
El kell mennem innen, elhagylak szerelmem,
De tudd meg szívemben te leszel az egyetlen,
 
Egyetlen emlék mi visszahúz majd hozzád,
A vágyakozó szívek mindig egymást vonzzák
Remélem majd érzed, hogy ha rád gondolok
Az őrület kerülget, mert tőled távol vagyok!
 
Bár nem leszek ott veled, s nem fogom kezed
Az utamon tovább, mégis tekinteted vezet
A bizalom mit kaptam tőled belül mélyen őrzöm,
Mert nincs még egy ember a planétán, s földön
 
Ki fontosabb lenne, mint te vagy most nekem,
Kire rábíznám kincsként minden erőm, lelkem
Ha nem feledsz el soha, én veled maradok
S álmunkat majd összekötik a messzi csillagok!
 
Szeretlek, ezt szebben mondani nem tudom
De most mégis, csak barátként búcsúzom,
Nekem is könnyebb így hogy nem látom arcod
S nem kér hogy maradjak, elcsukló hangod!

Szerelmes vagyok egy lányba
Hangjába, mosolyába
Pedig soha nem láttam még
Mégis érzem tüze értem ég!
 
Szerelmes vagyok egy lányba
Szemébe, szőke hajába
Pedig soha nem láttam még
Mégis érzem ez itt a vég!
 
Szerelmes vagyok egy lányba
Törékeny karcsú alakjába
Pedig soha nem láttam még
Róla képzeletem mesél!
 
Szerelmes vagyok egy lányba
S csókokat lehelnék ajkára
Pedig soha nem láttam még
Csak illatát hozza felém a szél!
 
Szerelmes vagyok egy lányba
Hát itt vagyok parancsára
Pedig soha nem láttam még
Mégis szavaim őt dicsérjék!

Mariannak
 
Nevelek egy rózsát, szép illatost,
Mit rímeimmel neked adok most.
Délceg kis virág, harmatos selymes,
Olyan mosolyod is kedves, sejtelmes.
 
Gyönge kis virágom széltől is féltem
Fagytól két meleg kezemmel védtem
Napsütésben rá árnyékot vetettem
Ha könnyeztek a felhők, én néki nevettem!
 
Vörös rózsám nyiladozik, lassan örök lesz
De remélem előtte, téged boldoggá tesz!
Bimbózik az elmúlás, hamvait borítja
Kicsiny növény levelét szomorúság szabdalja!
 
De még a jövő előtt mosolyt csal arcodra
S bimbókba zárva csókot csen ajkadra
A harmatos nedve életet ad neked is,
S talán tőle elhiszed, van hely számodra is!

Ady Endre-Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

Létezel

Kelj ki a tajtékból egyetlen múzsám

Fénytelen szemeimnek adj újra fényeket

Fedj be ismét, mint emésztő hullám

Bódítsa el elmém mámoros éneked!

Ringató habokból vesd meg az ágyam

Add meg nekem a vágyott hallgatást

Hűsítő kezeddel csillapítsd lázam

Keresd meg értem a gyógyító hatást!

Összedobogna, érzem, szívünk újra élne

Homlokod körbefonná szerelmünk fénye

Minden nyári zápor csak rólunk mesélne

Szívem egyedül nem dideregne, nem félne!

Balgaság tudom, hisz nem vagy nem létezel

Nem adsz válaszokat, és nem is kérdezel

Tövis mérgez, eső zuhog, áztatja gondolatom

Életben tart hogy vársz, szüntelen mondogatom.

(Ringató, érzem, összedobogna, fénytelen, zuhog,
balgaság, homlokod, fuvallat, tövis, hallgatást.)