Totem blogja

Itt van ki elveszett lányok ne sírjatok
Megjött ki elment, becsapott, itt hagyott...
Itt vagyok teljesben színesben, s feketén
ragyogok a nyári égbolt tündöklő egén!

Szippantottam egyet más levegőből
ettem a sorsnak puha kis tenyeréből
de lám itt vagyok megint hogy írjak
Hogy a dicsőség szeletéből kanyarítsak :)

Nagy László:Versben bujdosó
Kezdő sor:Versben bujdosó haramia vagy,
Utolsó sor:vallatják,szivárog belőle a vér.

Versben bujdosó haramia vagy,
Szavaiddal téped testből a lelkeket
Miattad szívdobbanás is kihagy
Mi kell, nem kéred, elveszed!

Bennük élsz, soraink falánk tartozéka
Emészted a mondandót édes desszertté
Fanyalgó lendületet ültetsz mi hagyatéka
Így lesz hozzávalókból könnyű szeletté!

Itt is bujdosó, lidérces vigaszt hozó
Tintafolt, mi a gondolatból enni kér,
Elmém mi számodra homokozó,
Vallatják, szivárog belőle a vér.

Na írok egy zavarost mint a nagyok-csak hogy hasraesés legyen

Takaró-le vele, szemérmes hajnal lásson
Miként forog a pipi a nyárson
Bársony húsán izzik a drága nedve
Hát persze hogy indul ember keze, nyelve
Érintem nyomban, ízét ajkam érzi
Kellemes báját illata tetézi.

Jó étvágyat!

Tüzesen süt le a nyári nap sugára,
De csak egy balekra, nem juhászbojtárra.
Tikkadt mezőn barangol egyedül
S közben fejébe egy gondolat kerül.

-Kalapom elhagytam, és vizem sincsen
Zsebemben két fillér, ez összes kincsem.
Éget az égboltról a szikrázó napkorong
Gyomrom az éhségtől órák óta kong...

Láttam egy nyulat,de oly gyorsan szaladt
Míg én egyet léptem,ő métereket haladt.
Nem lesz ez így jó, szám is már cserepes
Üresek a vénáim, karom most nem eres.

Távolba révedve nézi a messzeséget,
Keresve egy kutat, s némi eleséget
Hátha a sors majd hozzá kegyes lesz...
S talán egy tisza vízű forráshoz vezet

Rég nem hallottam madarak énekét
Lefoglalt az élet álnok hazug szava
Erőltette nyájasan beteg elméletét
Hogy többé már nem térhetek haza!
 
Mert hol van otthonom, ha kivet az élet?
Kecsegtetett , mézesmadzagot húzott
Számára ez voltam, egy emberkísérlet
S hogy elérje számtalanszor túlzott...
 
Értsem meg végre, itt ragadok mélyen lent
Csonkított érzésekkel homályos látással,
S míg arcomra hamis mosolyt lopott, csent
Nem törődött a fájó lélek-kiáltással!
 
De kitörök, végre szabadulhatok innen
Elszökök, messzire hol nem érhet el keze
Hiszen már elvett mindent, semmim sincsen
Végre bezár mögöttem kitalált rendszere.
 
Búcsúzni jöttem, ölelésem gyenge, erőtlen
Csak a múltam sikítva rohan ki belőlem
Megmaradok üres, szívtelen robotnak
Írásjelként, a rendezett soroknak...