Totem blogja
GondolatokPilinszky János: Tilos csillagon
Pilinszky János: Tilos csillagon
Kezdő sor: Én tiltott csillagon születtem
Záró sor: mint halottját az itthagyott
Ott születtem!
Én tiltott csillagon születtem,
Nem égi kegyből, tiszta akaratból
Vezér fény nem ragyogott felettem.
Ruhám nem készült harmatból.
Nem szeretet táplálta éhező lelkemet
Gyönge kéz nem simította vállam
Erős karjaiban nevelt fel a gyűlölet
S célt adott e sötét világban.
Álomba így ringatott, álnok mesével
Körbefont alantos gyilkos szövevénnyel,
Pókhálót eresztett s fenn akadtam rajta
Keze, s szeme voltam, mert ő ezt akarta.
Fegyvere lettem, neki, érte, és általa
Ott voltam mindig, remegő vígasza
S mikor elmentem őszíntén siratott,
Mint halottját az itthagyott.
Harc a semmiért...minek
Mert nem félek elmondani
Merném suttogni csillagoknak éjszakákon át
Hányszor ostromoltam szíved didergő rebbenéseit,
Szőttem szavakat, s reméltem gyönge játékát,
S hányszor foltoztam hosszasan repedéseit..
Megpihenni vágytam csak öled forró párnáján,
Rubinkövek csiszolatlan élein feszültem,
És várakoztam életed megszürkült párkányán,
Hová száműzöttként gyorsabban menekültem!
Esti beszélgetés Pillámmal :)
Felhatalmazott :)
Aki nem hiszi járjon utána :)
Pillám-
ha láthatnálak
nem lennék cafka
figyelnélek
keresném szemedben
hogy
"boldog vagy ma".
Terelném elméd
ölembe fektetném
nyugtatnám
és megpihenhetnél
aztán ha te is adnál
számomra megittet
gyengédet, érzelmet
úgy érzem engedném
de nem tudom.
de. de. szerintem..
Totem-
de szerintem alkalmatlan vagyok
szeretetet csak ritkán kapok
s csókot csenni is félve merek
csak szenyvedek és epekedek
de érzem te más vagy hercegnő
nem egy újabb skalppal hencegő
virágocska, szépséges rózsaszál
nem lesben álló dögevő sakál
bár tudom képzeletem sokszor csal
s egyedül vagyok a harccal
hogy keresem a hozzám való felet
kivel majd életem boldog lehet
Pillám
erre mit írhatnék
mit írhatnék Totem
amint közelednék
ellöksz, rögtön
mert valamiért félsz
valamitől tartasz
mintha magadad győznéd
arról, hogy alkalmatlan vagy
pedig szerintem nem
pedig szerintem nem vagy az
Totem-
Jobb ha én győzöm magam
mint más mondja rám
-nem megfelelő színű
az átfogó aurám
mert bár a fekete is szín
csak ki honnan nézi
magába rejti s csipkézi
a színeket befogja összegyűjti
ettől lesz egyszerű eszményi
vallomás, mit lát ki rám tekint
vagy tovább áll és legyint....
Pillám-
dehogy győzködlek
de legyintni sem fogok
csak könyebb lenne
ha adnál támpontot
a folytatásra
a módjára
mert érdekelnél
ezt te is jól tudod
de én nő vagyok
szeretem ha dícsérnek
és ha nem fordulnak meg
az Isten adta szerepek
tudod, Te férfi
én meg nem
Jó hogy vagy Toti
hidd csak el
jó hogy vagy..nekem
Totem-
Pillácska fontos vagy
ezt neked is tudnod kéne
Nem lennék itt ajkam nem mesélne
ha nem lennél máris a részem
bár csak részben nem egészben
tudom ez kevés neked, és türelmetlen vagy
lesel rám mint éjben a vad:P
Figyellek én is, szemem rajtad
korbácsolja vágyam érzékeny ajkad
és vágyom rád néha jobban mint kéne
már megint látszik ennek a ténye(:P)
Elhiheted itt maradok, ha te is nekem
Adj időt hogy ezt a dolgot kezeljem
megszokjam hogy kellek neked s te nekem
s majd azt a lépést megtegyem :)
Pillám-
jóhogy várok ne viccelj
de a lámurral ne spórólj
mert elkaplak és véged
követellek majd széttéplek!
szét ám! szét..Totem..
Totem-
Ígérem gyöngéd leszek
míg két kezed vezet...
S meg mutatod mi kell neked
Az érintést hogy szereted...
Tőlem-
Tőlem
Milyen lehet csókod, édes, mint a málna
Olyan, mint a méz, s gyengéden táplálna?
Ajkad puha bársony, leheleted forró lehet,
Mindennél jobban kívánom tekinteted!
Nincs az íz, mi csípne, ha érint, s tőled kapom,
Nem tántorít mellőled holmi szívtáji fájdalom
Sem a mámor miben én is izzom már régen,
Csak eme tűznek forróságát érezni még félem!
Ne kérd még, úgy szeresselek, hogy kéne,
Mert bár szívem húrja csak neked mesélne,
Mégis a hangját elfolytja a félelem, mi mar
Kiutat adj, hogy véget érjen az elmezavar!
Magamtól félek, és hogy megbántalak talán,
S hogy sebeket ejtek szíved törékeny falán
De egy oly szomjas lélekre találtam benned,
Ki boldoggá tehet számomra minden percet!
De csak vágyakozom, mert nem érthetsz meg
Csak a távolból, lopott pillantással nézhetlek,
Ábrándozom rólad, s elképzellek magamnak,
Mert tudom, van kulcsa szívemen a lakatnak.
S kinyithatod egyszer, ha lesz hozzá merszem,
Hogy ha a múltamat végre szélnek eresztem,
Csak te jöhetsz be hozzám, soha senki más,
Mert elég volt az élettől már ennyi csalódás!
Már nem tudom
Vagy nem...
Lehet hogy így akarta Isten
Hogy érezzem, senkim sincsen.
Lehet ő akarta hogy szeressek,
Majd hogy szerelmet temessek!
Talán ő akarta azt, hogy féljek
A magánytól biz ne sokat reméljek!
Talán hitte Isten hogy küzdök
A fájás elől majd hozzá menekülök,
De nem tudhatta hogy feladom
Az életet mit nekem szánt eldobom.
Nem tudhatta nem választok már
Választ majd engem tél vagy nyár...