Sz.Livi blogja

"Akit megcsap a mulandóság szele, rájön, milyen csoda élni. Az "Emlékezz a halálra!" mondás nem fenyegetést jelent, hanem azt, hogy szüntelenül tartsd ajándéknak az életedet - mert minden nap ünnepnap!"

Müller Péter

Nagyon találó sorok.

Nálam most különösen.

Tudom, pozitívan kell gondolkodnom, és erősnek kell lennem! Megpróbálok így tenni...

...

Borús, rideg napok vannak mögöttem,

Sötét, gomolygó fellegek fölöttem,

Félelemmel telt kétségek előttem,

S csak egyetlen egy barát mellettem...

Oly sokszor bántottuk egymást mindketten.

Barátságunkat szinte eltemettem.

Én egyedül bolyongtam elveszetten,

Te önmagad kerested e rengetegben.

De nézd, az élet szeszélyes és furcsa,

A bajban hamar rám találtál újra.

Lám ismét találkozott kettőnk útja,

S Te vagy megint, ki óvó karját nyújtja.

Ha én félek is, tudom, Te nem hagyod.

Mindenre van egy megnyerő mondatod.

Újra támaszom vagy, bátran mondhatom,

Ki messze űzöd aggódó bánatom.

-L-

2018.08.03

Félek. Most jobban kellenél mint máskor!
Mert már cseppet sem vagyok olyan bátor.
Rettegek egyaránt holnaptól, s mától.
Miért pont most vagy tőlem ilyen távol?! 
 
Tudom, minden rendben lesz, így kell legyen!
E vonatra még nem váltom meg jegyem!
Dolgom van még, hisz számít rám gyermekem!
Magamat szüntelen így fegyelmezem.
 
Mindig támaszom voltál, az egyetlen.
Bár most a sors velünk rideg, s kegyetlen.
Szavaim halkan suttogom, esetlen,
De kérlek, legyél most újra mellettem!


-L-


2018.07.26

Azt mondtad még a legelején,

"Támogatjuk, egymást Te meg én".

Mi mindent megbeszéltünk ketten,

Melletted a bajt elfeledtem.

Oly sokat kacagtunk, nevettünk,

És mindenhová együtt mentünk.

Az idő elrepült felettünk,

Minden problémát elfeledtünk.

Mondtad, tán "több vagyok, mint barát",

S én elmondtam szívem kis titkát.

Hogy, az "életed része lettem"?

Talán nehéz volt észrevennem.

Azóta más lett oly sok minden,

Megfakult képek, miben hittem.

Egyre csak ritkuló üzenetek...

S már sehová sem megyek Veled.

Leszek az elfeledett "barát",

Ki csak hibáztatja önmagát.

Bár hallanád szívem sóhaját,

S megértenéd lelkem viharát!

De ha Te feladod ily könnyen ,

Én félreállok szépen, csöndben.

Jól tudod, nem vagyok játékszer,

Bántottak oly sokan, elégszer.

-L-

2018.07.09

Sajnálom! Tudom, megbántottalak.

Néha csak jönnek belőlem a fájó szavak.

Nem várok dicséretet, se csodát,

De remélem, elnyerem szíved bocsánatát!

Nem tudom, miért pont azt bántom,

Aki minden helyzetben barátom...

Hogy miért vagyok undok Veled,

Ki a bajban nyújtod segítő kezed.

Bár tudnám, miért vagyok ily ostoba,

Hogy épp Veled vagyok "mostoha"?!

Hisz Te vagy, kire mindig számíthatok,

Akivel vidámak a mindennapok.

Azt hiszem csak egyet mondhatok,

Bár talán elcsépeltek a mondatok...

Sajnos e szavakat sokszor használom:

Ne haragudj, kérlek! Sajnálom!

-L-

2018.07.