Újra esik

Fóliázott ablakok mögül szivárog a vasárnap reggel. Békésen mormol a kazán, és a radiátor bársonyos meleget nyújtózkodik. "Németből" hóesésről jön a hír. A falióra percen egyet. Szürke kockás pizsamában, a csöpögő a csapot - mint a náthás orromat - törlőkendővel bedugaszolom. A tegnapi egész  napos eső szürkeségét,  " a ma ki lehet mozdulni", "szaladjunk a tegnap elmaradt teendők után", fénye itatja fel. Fehér pufidzseki; fehér, vastag kötött sapkán egy óriás fehér pom-pom sétál; fehéren, puhán, melegen. Lábánál egy fehér bolyhos szőrpamacs ficánkol. Óriás plakát sportruhát reklámoz, és a sarki boltból, barna papírzacskóban, friss pogácsa - a már kifőtt kávéhoz - igyekszik. Nagy bajuszú úr kulcsait csörgeti, félig hátára vetett hátizsákkal, a kerékpáron matat valamit. A város zajait hátra hagyva, elteker a sportpályák felé. Nagy, fekete, városi terepjáró (2000. évi mementó, régi módi jólét szimbólum), nekilódul. Közlekedési lámpa színei átveszik helyüket:  piros, sárga, zöld. És az eső újra elkezd zuhogni, hangosan veri a bádogereszt.