Kis virág

Régen elhagyott, elhagyatott, poros ablaküvegek mögül már a múlt sem üzen. Üszkös falakról leomlott vakolat-töredékeken a szél ver tanyát, és a csikkeket már senki nem söpr'i.  Hőség marja, eső áztatja, a szecessziós kéznyomokat a falakról. Ez a város vásott odvában kucorog. Nincs bája, se láza. Az égbolt szűrreális szeméből groteszk könnycseppeket facsar a város korcs levegője. Évtizedes fák az időt lassítják, a rohanás hullámait kioltják. A kirakatokban bankreklám és second hand leárazás, és a parányi brill fülbevaló kétszázezerért sem csillog már olyan fényesen. A régi cukrászda bezárt, mellette egy kisebb nyílt helyette. A Dóm térnél plédet szorongatva, emberek gyülekeznek. Állnak a sorban, szabadtéri jeggyel kezükben. Megszokásból sétálók a rakparton. Kézen fogva baktatás valahová, mert valaki azt mondta: a szerelemben így szokás. Szökőkutakat konfekció életek ülik körül. Bámulják a vizet, megváltást remélve, hogy ez a nap más lesz, mint a többi, a hétfő még messze van, most kell élni. Folyik a bor és sör, a kerthelyiségben rock banda hangol, és az időkép trópusi éjszakát ígér. Felsír egy kisgyerek.  
A sugárutaktól távoleső mellékutcában, a járda-töredékéből egy kis virág tör elő.