Shipak blogja

Próbál élni.

Azt hiszi, talán egyszer sikerülni fog.

De, valójában tudja, hogy már sosem lesz olyan,

amilyen volt és amivé teljesedhetett volna.

Mert valami pótolhatatlant tépett ki a szívéből.

Vannak dolgok, amikhez nem lehet visszatérni,

ha túl léptél egy ponton.

A boldogság is ilyen.

Tiszta fényű Hold, Te, ki minden ablakon belátsz,

nézz most Őreá és varázsolj édes ajkára mosolyt,

mely álmát egészen hajnalig kíséri,

súgd fülébe nevét annak, ki szereti.

Érdekesen írt az ország akkori állapotáról a Pesti Napló:

„ Mi vagyunk a világ legalkotmányosabb népe; de gazdasági viszonyaink nagy része egy fokon áll a legelhagyatottabb orosz vidékkel. Nekünk vannak a legkörmönfontabb prókátoraink; egészségügyi szervezetünk azonban oly hiányos, hogy ehhez nincs hozzá fogható széles Európában. (…) Sokat politizálunk és kevés, nagyon kevés gondot fordítunk a gazdasági és socialis viszonyok reformjára (…) csak akkor szólunk az ilyesmiről, midőn járvány van. Az majdnem mindig van ugyan nálunk; s ijesztő mértékben is most már minden ötödik-hatodik évben lép fel,- időközben azonban az ily kérdések tárgyalását elnyomja a napi politika.”

A cikk megjelenési dátuma: 1873. július 26…, de mintha még a mára vonatkozólag is tartalmazna egy-két aktualitást…

Mindegy,milyen a reggel,süt vagy esik,

milyen az este,meleg vagy fagy odakint,

ha széles vigyor bátran kiül arcomon,

ha robbani kész a düh,de benn tartom,

amikor barátok keze pihen vállamon,

amikor a magány keserét nyalogatom,

mindegy,hogy órányira vagy napokra vagyok,

Szállj idő, szállj nyugodtan,

mit sem számít merre vagy.

Elrepülsz a percek szárnyán,

s csak órák múlva találsz rám.

Nem törődöm vele, merre jársz,

amíg hagysz minket, boldogan.