Shipak blogja

Vágyom bársony érintésed
hajad finom selymét
ha nem vagy velem.
Vágyom simuló vállad
magadhoz húzó karod
ha nem vagy velem.
Vágyom csillanó szemed
kicsattanó kacajod
ha nem vagy velem.
Vágyom csókod cseppjét
felszisszenő sóhajod
ha nem vagy velem.
De ha velem vagy
nem tudok betelni vele!
De ha velem vagy
nem tudok betelni veled!

When you were flying
I was lying in the mud
when you were singing
I was screaming in my heart

when you found the daylight
I was lost in the dark
when your face was shining
my eyes were bleeding

I call your name silently
Wish you would be here quickly
your hands take both of mine
your kisses give me life

when you look at the headstone
the name will be there who I was
maybe feelings will come up
how were you to be loved

when you're flying in the sky
I'll carry you on high
when you're sleeping in my arms
I'll be watching over you all night

A sóhaj, mely belőled kiszakad,

zúgva bizsergeti végig testem,

hogy azután mit sem változva,

hagyja el az én ajkamat.

Hol vagy Nap, hogy fagyott csontjaim felmelegítsd?

Hol vagy Hold, hogy halott álmaim életre keltsd?

Hol vagytok csillagok, hogy szemét ékesítsétek?

Éjjeli szél, mely álmot kergetsz, vidd a sóhajt,

mi számat elhagyja szívem szárnyaként,

hogy hozzá repülhessek sötétbe burkolva,

titkon, mint ki lopni megy éhségért.

Csillapíthatatlan éhség, telhetetlen vágy hajt hozzá,

csak látni mint pihen, piheg, puha párnán

a drága fej. Szájára álomcsókot lehelni némán,

körbe lebegni, sose tudja, ki a védő szellemárny.

Hol vagy teli Hold, hogy szobáját zuhatagként

beragyogd?

Hol vagy kelő Nap, hogy sugaraddal haját cirógasd?

Hol van az a nap, mikor két karom átkarol?

És hol van az a perc, mikor szíved örökre befogad?

Éjjeli szél, mely álmot kergetsz, vidd a sóhajt,

súgd fülébe: Kedvesem.

Majd ha ébred, hadd tudja, Szeretem.

Csak egy pillanat lesz, míg szemed tűzét láthatom,

ha engeded.

Csak egy újabb árva perc, mit veled tölthetek,

ha engeded.

Csak a szívem meg ne hasadjon ez alatt a perc alatt,

még nem lehet,

Még nem láttalak a kéklő égre nézni, kiteljesedve,

még nem lehet.

Szeretném megérni azt a napot, mikor fényed kiragyog,

ha engeded.

Ha még akkor is melletted lehetek.

Talán,

ha kitépném a szívemet,

hogy ne tudjon szeretni,

talán, ha Te tépnéd ki,

kezedben lenne a legjobb helyen,

hogy érezd minden dobbanását,

hogy tudd, ha elengeded,

nem ver tovább.