Shipak blogja
Rómeó és Júlia (Fanninak)
Ölelj most,
ölelj ma,
ölelj amíg
szívem dobban.
Ölelj át,
csókolj hát,
alig tarthat
egy éjszakát.
Csókkal szánkon
fekszünk az ágyon,
összetart minket
már a halál.
Kingához
Széles az ágy meleg paplan alól kinyúlok nem talál kezem
Szólok hozzád érzem illatod nyakad melegét elhagy az eszem
Nézem a holdat holnapra tele lesz fénye süti üres párnádat
Hiányzik a hajad vállamról felnéző szemed keresi éhes számat
Kedvesem jöjj vissza adni egy búcsú mosolyt fogadni hő vágyat
Ülök az ágy széle visszanézek nem vagy csak én érezlek oda
Hogy mondjam el lenni nélküled semmi a világ ez mind olyan
Amit érzek az mind feléd száll szeress még kérem a Holdat.
összeillünk
Összeillünk.
Összesímulunk.
Mint két kanál a fiókban.
itt maradtam
Amikor elmész, és még itt lebeg illatod, lényed árnyéklenyomata körülöttem van,
újra átélek pillanatokat, mint mozifilmet sokszor visszapörgetem, csak hogy újra érezzelek.
tagadom Valentin napját
Soha nem éreztem magaménak.
Ahogy, a karácsonyt sem,
már régóta.
Tagadom, hogy alkalmat,
s napját kell keresni,
mikor is kellene szeretni.
Adom a szívem, s rád öntöm
minden hevét, szerelmét,
mely e percben is száll feléd.