Road

Letördelt, fénylő kristály-szemcsék
szóródnak a sötétségbe szét,
krémfehér lélekbe mártott karcolással.

A mélyben elhalt kiáltások
darabjain könnyes virágok
elhiszik, hogy egyszer a sóhaj odaér.

" Ha eljön az idő..."

Milliónyi színbe bújt csillám
kéklő íriszén a szempillán,
várja a kulcsra zárult tekintet sugárt.

Válaszokba érnek a szavak
és elhagyott diafilm ragad
oda, hol egységgé szelídül a mező.

" Ha itt van az idő! "

Mikor a kezek érintésén
varázsol az árnyék és a fény,
egésszé fordul össze a kavargó kép.

Táncot kíván az érzés arca,
bűbájt kacsint az együttható,
eggyé válik a nap és a sugárzó szó.

Cukrozott citromos álmokon,
a színtiszta valóság oson,
nem kell már semmit tenni...

" A fény eláraszt..."

Letördelt fénylő kristály-szemcsék,
mint mágnesként vonzó részecskék
előre mutatják azt, hogy megértsd miért.

" Itt van az idő! "

Mikor a kezek érintésén
varázsol az árnyék és a fény,
egésszé fordul össze a kavargó kép.

Táncot kíván az érzés arca,
bűbájt kacsint az együttható,
eggyé válik a nap és a sugárzó szó.

Ott fenn az angyali égbolton,
kérdezni sem kell már az istent,
miért teremtett ennyire készre mindent.

Ha a csodafény körvonalán
egység van a szívek illatán,
elmesélheted végre...

" Nem vagy egyedül! "