Road

érzés cseppeknek álompár
virágán nefelejcs illatú nap
köszönöm szónál semmi sem szebb már
lelkem szirmán csak egy szeretlek lap

szeretem amikor a sóhajod
fülembe súgva ott hagyod
azon a nyári eső-könnycsepp fénycsokron
ahol a szív egy érzéssel összefon

A félkörívű hold másik felén,
a sötétség féllábon álló peremén
mindig ott kell hogy érezd, nem rejtőzik el
a nap fénye, mely hozzád felemel.

Te hallgathatod, míg én csak vágyom
de nekem sokkal több kép van egy krajcáron,
hogy rám találjon a nagyot szóló talán
az est-hajnal csók-óperencián.

Nyárias zápor szeánsz, mint vizes lavina
zúdult reánk a kínai nagy falon,
és csak álltunk a szubtrópusi viharzóna
szívkazánfok páratartalom színpadon.

A szemünkben az égi köszönöm érzet adás
öltött trendi birizgás mosoly-ruhát,
és a kegyes villám hangulatvilágítás
rapid szintre vitte a csók impulzusát.

Lehunyt szemem a semmi szívhálóján
átfonja gyűrűzve a csendet,
majd tanyát ver az üresség flancosan
és glancolja a kongó dimenziót.

Malmozik ujjam a percek vánkosán,
mint aki jól végezte dolgát,
és a lomhán vetülő éjjeli kép,
csuklóból nyilazza a kétely mérgét.

Elmém vizein belső hangom nyomul,
mint örködő torpedónaszád,
most nem szól, mert érzi megrekedt a szó
mélyen, hol minden butuskán halovány.

A "ha" bilincsben és néhány pillanat
simogat és masnit köt körém,
helyettem mondja, mi mosolyomban él
ott, "ahol a szél zúg és a nap nevet".



" Republic "