Road

A gerendában szálka van,
amúgy semmi baj nincs vele,
ezért is kedvelt táptalaj,
mert eszi szú ügyfele,
mint téged a gondolatod.

Működő építőkockák,
képein fénymosolyom él,
szív-esőben virág-ruhák,
színein élet beszél,
ha figyelsz és nem hibáztatsz.

Fontos nevelés tud lenni,
mikor legbelül elhiszed,
a kisördögöm porszemnyi,
egyezményes jel-sziget,
abban a sors-pillanatban.

A legnagyobb kincs önmagad vagy,
a szeretet érzésével a szívedben.
Ezt mindig jó előhívni,
mert szelidítő erő.
Kell hozzá az a kisugárzás,
mely a mosolyodon ölelés.
Így varázsolsz ünneppé
minden pillanatot.

Majd valahol megérted,
hogy az a szeretni
úgy az igazi,
ha a szívdobbanásunk
szinkópa ütemén
lebegő ritmus
ösztönös karizmája
összekapcsol minket
azon a kincsen,
hol csak egy érzés az úr
és a mégjobban fáj
előre tovább
képletébe bújt élet
harangján ott a pont,
mely veled egész.

Nem tudom mit csinál velem,
de igyekszem úgy maradni
az esőrózsa tánc- cseppjein.

Ami számít, az itt és a most,
nincsen átlagos pillanat.

Az élet egy misztérium.

Ha nem látod a fénylő napot,
mert életed, önértékelésed
a szürke felhőkben hagyod.

Ha folyton csak másokra figyelsz,
akkor te hol vagy és én hol vagyok?

Éned küszöbén vesztegelsz...