Road

Az autó szélvédőjén simulva monoton jár,
a kedves mosollyal integető ablaktörlő lapát.

Éled a csodás élet, lélegzetem párát szuszog,
és szívem falán kopognak könnyeim, mint esőcseppek.

Minden hitbe ékelt fényvillanás,
a semmibe szűri a holnapot.

Esős szerencsekerék forgatás,
és ott vagyok, ahol még nem tudod.

Pityókásan krumplis szavakat csicsereg
az alkonyat halántékán csapódó tudat,
és halál harakiri mászik a szellemes örvény
hihetetlenül csodás magaslataiba.

Mindegy mit süt ki az agytekervény rezsón
a be kék tintázott struccos mámor állomás,
ha fészkeli magát az érzés a mosoly-szigetek
kínaian ördögi virágos mezején.

énednek jóság-magja
virágot szór lábnyomodba
tapsikol az életed
hisz benned van a szeretet

Ha úgy érzed, hogy a lét, mi átjár
virágot szór a percek vásznán
és megfestenéd de fáj, mert nehéz.

Ha minden karcél lék testeden,
mely csendesen a szótlanságba visz
az idő precíz fokmérőjén.

Ha ezernyi kérdőjelet vonszol
a tudatodba begyűrt erő,
és mint homokóra szűk résbe zár.

A hiba benned van, a kulcs Te vagy,
belülről kell látni, kitárni
mit "csillagvető" éned észrevesz.