prózák

Mig Istvàn bà magànyàban morfondirozgatott dagi Reni gondolataiban különös érzések kezdtek eluralkodni.Kanapéjàn lustàn oldalra dőlt és Milói Vénusznak érezte magàt.

Jó van rajta egy kis husi, de ettől még csinosabb. Keresztanyja is megmondta, sőt biztatta, csak igy tovàbb Renikém, szépségkiràlynő is lehetsz  ha igy folytatod. De neki csak Istvàn bà kell. Vagy nem,? Csàbitó a sztàrélet is.

Mégis, töprengett - ha Istvàn pàr napon belül nem hívja fel, fogyózni kezd. Most olvasott a banàn diétàról, kipróbàlja, hàtha.. 

Lusta mozdulattal feltàpàszkodott, fogta telójàt, megrendelt egy pàr fehér műszörmés csizmàt, és két finom parfömöt. 

El is telt igy a napja, és elfogyott jó pàr forintja. Màsnap megkapta a csizmàt.Na végre_megvan.

Mikor felpróbàlta macskàja-egy hatalmas fehér kandur- mérgesen szembe szàllt vele,morgott nyàvogott albinó tigrist alakított. Elülső làbait felemelte mint aki  kapar és vésztjósló integető mozdulatokat tett.

Hűha ez a fehérszörű csizma nem tetszik a cicusnak , pedig olyan szép. Kis buta àllapította meg magàban,és csúnyàn nézett kedvencére.

Elképzelte  Istvàn mikor meglàtja,úgy megtetszik neki, hogy rögtön meghívja vacsoràra-sültràkot fog rendelni az olyan előkelő.  Aztàn közelebb kerülnek egymàshoz, Istvàn megérzi finom illatát, és örökre egymàsé lesznek.

Bàr Reni még jólesően elnyúlt volna az àgyban ki kellett ugrania, mikor meghallotta telefonjànak ébresztőjét.Sürgösen mennie kell màr vàrjàk vendégei.Út közben vett 10 barna hajfestéket, ez egy időre elég lesz, gondolta. Megérkezett és kipakolt goblein mintàs tàskàjàból, nem véletlen hogy azzal jàrt, nagyon szerette a szépet.
Jó reggelt -mondta vendégének-tessék odafáradni a fejmosó székhez!
Később mikor màr a hajàt vàgta, megszólalt vendége. Mit gondol Renike- lesz Ukrajnàba atomtàmadàs?
À nem, ne tessék félni, nem szabad nem tesz jót a hajnak. Igaza van Renike - mondta a néni, és elhallgatott. És fülét hangos búgàssorozat ingerelte.
Hú de búgnak -kezdett újból a beszélgetésbe. Tavasz van itt a kikelet, vàlaszolt Reni, és Mikire gondolt.

István bácsi sokat gondolt arra a fura pacsulin illatú göndör hajú dagi nőre aki erőszakosan kiszedte kezéből még karácsony előtt , unokaöccse feleségének ajándékba vett gyönyörű mikulásvirágot . Futás adta ki akkor magának a parancsot, de lába földbe gyökeredzett, ekkora pofátlanság láttán. Szeme kimeredt, ála leesett, remélhetőleg senki nem látta, kész kabaré volt ez a jelenet. Bár akkor azt hihette a kis dundi muriló angyal övé a győzelem de István bácsi pontosan tudta mit csináljon , és előkereste a nemkért névjegykártyát amit kezébe nyomott a kis bűzbomba.

 Szóval elmesélem.

Oké!- mondta Reni, és örömmel fészkelödött Miklós térdein - hallgatlak.Röff röff malac vagyok, nem akarsz megenni mosolygott Miki. Dehogynem vàlaszolt és finoman ràgcsàlta szerelmese fülét Renike. Te te tündérkiràly te te varàzsló te leszel a nemzet színésze,és én mindig  tapsolni fogok neked- mondta Reni, és húzta szerelmesét a tegnap vàsàrolt, pipacsos àgynemű felé.Na ebből se lesz ma mesedélutàn gondolta Miki,és megadta magàt.

Egy jó ideje már kérlelhetetlen volt. Saját meggyőződését nem adta fel semmi pénzért . Mindenre kidolgozott stratégiája volt, igy nem érheti baj, gondolta. Sokszor látta a bíróságon az élet útvesztőit.  Féltékenység, harag, pénztelenség, stb .Felmentésért hányszor de hányszor könyörögtek neki, de ő csak azt válaszolta_nincs annyi pénz amiért ezt megtenném, csak az előírás asszerint lehet bármit tenni.
Így volt a nőkkel is. Bár színtelenek voltak  napjai mégsem szánta rá magát egy igazi kapcsolatra. De az a nő, az a dagi bűzbomba sokszor eszébe jutott. István bácsi ilyenkor korholta magát, Isti mondta magába csak nem bolondultál meg.