prózák

Kis lenovom jó tanàcsra elrontottam

  Gyorsuljon  jobban ezért

 Mindent töröltem

 Draiv  azt írja nincs play se luncher

 Nem maradt ez ezen nekem  

Nincs màr oké elfogadtam

De a poet ugyanúgy müködik 

Hàt  mi ez ha nem csoda

Csoda ez kegyelem

Nem értem nem értem

Gondos háziasszony volt Renike ott fogta meg a pénzt ahol tudta .Élelmiszert ritkán dobott ki csak ha muszáj volt,  a gyomor nagyon kényes túlzásba nem lehet vinni a spórolást jelszóval, drága a gyógyszer nem érdemes kockáztatni. Ha száraz a kenyér jó lesz az vagdaltba vagy töltelékbe gondolta és éppen  szórtírozta,  a kiflit, zsemlét száraz és friss kenyeret, mikor hazaérve belépett Miklós a konyhába. Kellemes asszony sors ez beosztani mindent amit lehet boldog volt így is mert már van kiért élnie.

" -Hányszor de hányszor haltál meg bennem de gyakran éreztem süllyed a lelkem szavaid közt botorkáltam elvesztem" szavalta büszkén Miklós.Mától színész vagyok Renike, nem kell többet spórolnod . Magához húzta Renit, gyere ülj az ölembe elmesélem milyen bizonytalan gyáva embert alakítók és belekezdett

Mikor leszáll az éj

Mikulás útra kél

Csengő szánján

Hó szakálán 

Siklik szánján

 Hegyek hátán 

Hómezőkőn át

Míg egyszer megáll 

Ablakomra lát 

Gyere hozzám Mikulás 

Hozzál nekem cukorkát 

 Jó leszek majd meglátod

Kedves Mikulás 

Sok a dolgod  tudom 

Mindenki  rád vár 

Itt egy szegény kislány 

Pár percet szánj rá

Kiváncsi gyermek szemek 

Ablakokból kitekintenek 

Várják a csodát

 Piros sapkás  Mikulást  

Tudják Mikulás

 mindenkit szeret

Játékokkal is meglep

Szép  csendes ősz volt . Ragyogóan sütött a nap.Káprázat volt a sok színű fák látványa, sárgába, bordóba, majd barnába öltöztek a falevelek selyemakác, platán, és ki tudja mi a nevű fák levelei mielött elhagyták hazájukat a  büszke fatörzset. Aztán színes takaróként terültek a város  utcáinak tereinek szürke betonjára.

Szép volt, de mit sem érzékeltek ebből Miki, és Reni.Mit az élet adhat, a legnagyobb boldogságot a szerelmet érezték csak. Mint vaskohóban a tűz úgy izzott testük lelkük.

Meghalnék érted mondta Reni, miközben bele beletúrt Miki ében fekete hajába. Sok apró puszi majd szenvedélyes csók volt a válasz.

Aztán bölömbikásat játszottak.Miki mintha szárnyai lennének úgy kitárta karjait, ugrált mint a gázló madár, hozzá mély férfias hangon rikkangatott.-nincs semmim nincstelen vagyok- mondta_ de ezen csak nevettek

"Nyista palacsinta aki csalafinta"énekelte Niki és elővette a palacsinta sütőjét .Miki eljött az időd vallanod kell ki az a Reni?

Hányszor mondjam még, nem ismerek semmilyen Renit. Miki amúgy békés lelke háborogni kezdett miért nem érti meg Nikike, hogy csak őt szereti.