prózák

Tavasz jött a télre, szép az mindig nem vítás, mikor zöld arcàt mutatja a természet. Fàkon  bokrokon friss üde rügyek hajtàsok jelentkeznek, és hip hop beàllnak a szépség sorba.

 Parkokra kertekre csàbos orgona illatàt szórja a kis ravasz tavasz, szerelemre kàbítva az embereket.

De gyönyörű az élet, gondolta Istvàn bá,kinek költői lelkét minden szépség megéríntette és  elvaràzsolta.

De amikor hazaért elhagyta jó kedve.Senki nem szólt hozzá, szobàjànak falai némàn közönyösen meredeztek felé.

"Kimondom bàtran

Szívem üres nem él

Egyedül szegény" 

Leírta de nem segített ez sem szomorúsàgàn. Valakihez szólni szeretett volna, valakit csak úgy nézni vagy tudni hogy hozzà tartozik. Mikire màr kevésbé szàmithatott, ott volt neki Niki, és olyan boldogok nem hiànyzik ő màr nekik. Tenni kell valamit, nem élet ez igy.-gondolta, és a dundi hölgy  névjegykàrtyàja utàn nyúlt.

Nincs vacilàlàs Istvàn -mondta magàban és felvette telefonjàt.

Egy jó ideje már kérlelhetetlen volt. Saját meggyőződését nem adta fel semmi pénzért . Mindenre kidolgozott stratégiája volt, igy nem érheti baj, gondolta. Sokszor látta a bíróságon az élet útvesztőit.  Féltékenység, harag, pénztelenség, stb .Felmentésért hányszor de hányszor könyörögtek neki, de ő csak azt válaszolta_nincs annyi pénz amiért ezt megtenném, csak az előírás asszerint lehet bármit tenni.
Így volt a nőkkel is. Bár színtelenek voltak  napjai mégsem szánta rá magát egy igazi kapcsolatra. De az a nő, az a dagi bűzbomba sokszor eszébe jutott. István bácsi ilyenkor korholta magát, Isti mondta magába csak nem bolondultál meg.

Karácsonyi lázban égett a város.Öregek kezében teli szatyrok, fiatalok lábán új drapp bakancsok viritottak. Romantikus ám ambiva lens képet mutatott az utca. Az emberek  csodát vártak az ünneptől , ám nem találták sokan  csak a sétány fáinak led  fényét.Jézus helyett ördög jött.A kényszer a zabálás ördöge.Hizást és gyomorrontást hozott magával. 

Szomorú karácsony mikor a halál arat. Így történt ez a színpadon is. Komikumból dráma lett. Pedig igazán jól indult a darab. Kacagott a közönség mikor berontott Karesz a nagynevű színész, és orrhangon ecsetelte az újrahasznosítás ártalmait.

Ebből neje persze semmit nem hallott mert boros üveg dugólyából faragott füldugóval voltak elzárva fülnyilásai.  Büszke volt magára

Ibolya _ szintén híres színésznő-éppen cipőfüzőből horgolt bevásárló szatyrot egy eltört polcdarabbal- nem talált más alkalmatósságot- És ebben a pillanatban Karesz elvágodott _  gyanús volt ez Ibolyának nem ennek a jelenetnek kellett volna következnie .Mikor a függöny legördült döbbenten vette észre a társulat ez nem vicc. Karesz meghalt. A darabot viszont folytatni kellett .Igy lett Mikiből színész. 

Karesz törtető ambiciózus ember volt, Miki az ellentéte, szerény visszahúzódó. De ha kimaszkirozzák és bemesélik neki a tuttit megéri, igy folytatni tudják az előadást.

Dohosságtól hűvös kis garzon lakásban sötét falak közt szemben a Nemzeti Múzeummal a Bródy Sándor utca nyolcban élt egyedül szomorú magányában Miki. 

Holnap már minden másképp lesz. Megkéri Renike kezét, és ha igent mond lesz végre társa.Egy társ aki mindig mellette áll, és csakis rá vár.A gondolattól is boldog lett.De mi lesz ha mégse szereti őt Renike és kikosarazza. Kicsit izgult,. csak sikerüljön, nagyon akarja.Szereti ezt a lányt tiszta szívből, és hát főzni is tud, gondoskodó, kedves.  Ám felesleges volt aggódalma. Másnap csókok,és mosolyok közt örök hűséget fogadtak egymásnak, összeköltöztek, és elkezdődött közös életük.

Miért van az, hogy ballagásra mindenki úgy kiöltözik, mintha az Oscar szobor átvételére készülne.Kinos. Nem elég, hogy lejött a cipője talpa, a ruháját se tudja begombolni.Frizurája ázott.A tegnapi hirtelen jött zivatar alaposan eláztatta. Az egèsz  feje szörnyű olyan mint egy  félbevágott disznósajt. Egyedül a nyelvére lehet ráismerni,de az meg hogy nèz ki,hogy ilyen ünnepèlyes alkalmon öltögeti.

Fórumban adott szavak:disznósajt,  ballagás, eláztatta