István bácsi -28_adik rész

Tél volt,decemberi tél.  Az emberek  ünnepre készülödtek. István bácsi Mikiékhez volt hivatalos. Egy  üveg legjobb kongnakot fog venni Mikinek ajándékba úgy döntött. Renikének pedig virágot vesz annak biztos örüni fog.Mikulásvirág az  jó lesz hisz neki is tetszik .

Hófehér takaróba burkolódzott a város.Mesés karácsonyi  puha  hó takaróját viselte. Sötét délutánokon  mindenfelé diszgyertyák világítottak  Gyönyörű látvány fogadta István bát mikor kilépett az utcára.Hamar megvette a virágot, és épp indult hazafelé, mikor különös geil  illat   csapta meg az orrát. Füszeres túl édes illat.

Az illatfelhőből egy hájas groteszk nő lépett elő, és kivette István bá kezéből a virágot. Köszönöm _ selypitette._De asszonyom - mondta István bá felháborodva_ nem önnek vettem,_nem baj elfogadom és nem is haragszom-

István bá aki megfontolt ember volt, jobbnak.látta nem vitázni, gyorsan hátat fordított, és indult amerre látott. Ne siess,_ búgta fülébe a kövér gerle , itt a névjegy kártyám fogadd el.-nem baj ,hogy nem kérted.Áldott ünnepeket! 

Áldott lesz ha téged nem látlak _gondolta István bá, és bement a virágbolta, hogy vegyen még egy Mikulásvirágot.