prózák

Tudsz jobbat nem tudsz 

Hàt akkor sírj

Sírj sírj sírdogàlj

A következő felvonàs síràssal kezdődik  Juli azaz szép Reni mamàja könnyeivel küzd végül feladja a harcot és kitőr magàból brihaha bruhaha hangosan zokog

Juli csak mosolyog mindig mosolyog semmi nem érdekli csak a nóta a dal időszakonként kedélyjavítót szed be.Belép a szobàba karikalàbú nagypapája a nem ember kedves feleségének a szokott szöveget daràlja.Nem nem nem  elhallgass elhallgass elhalgass.Teszi ezt szakadt bő gatyàba ,és sürgösen lehuppan àgyàra tvt nézni de gyorsan.Azért néha megszólal úgy ennék egy pici ràntotthúst egy pacalpörköltet egy somlói galuskàt làngossal . Unokàjàval összemosolyognak ő is szeret enni.Tehàt Julika kit nagypapája tündérkiràlynőnek nevez éhes.Vàltig bizonygatja nàla jobban senki nem tud főzni bàr tudni lehet soha nem próbàlta ki. Nagymama mivel ő a tudàs birtokosa persze mindent megcsinàl.Eleinte duzzogva mert megint  nem sikerült bosszút àllnia a papa sértegetéseiért.A sok mocskolódástól remegek az életem boldogtalanság de ránéz unokàjàra és mindent felejt.Puszit dob neki.Taps.Mikinek is tetszik az előadàs.Függöny le  meghajolnak a színészek.A nagymama elszavalja a hàromsorost.

Kinek a hàta

Görbül meg de van

Kinek a làba

Mig tömör Reni tenger gyümölcseit  boldogan majszolgatta - különös tekintettel 

a ràkra ,amít hangosan ropogtatott, addig druszàlya a karcsú Reni szerelmi bànatàban hangosan zokogott.

Ez volt elsö komoly szerepe mindent beleadott .

Miki volt partnere - szerepe egy , de jelentős mondat volt ami làthatóan egy életre megrendîtette a szép fiatal lànyt.

Mikor felhangzott telefonjànak zenéje  Miki szólt bele. ,--Ne kérdezd miért, ne keress soha egyszerűen vége ,--

De miért? Nem tudta , nem kapott vàlaszt.Miki ,telefonja lerakva, néma, szàmítógépén le lett tíltva. Szomorúan gördült le a függöny is.

A következő felvonàs sem volt derűs.Reni a szép fiatal làny-a szerepében Julinak nevezik- fehér kórhàzi àgyon fekszik.Időnként különféle szintén fehérruhàs alak figyeli.orvosok, növérek àpolók, de Juli csak alszik, alszik. és alszik

.

Pontosan ötkor a plàza elött, igen ott voltak mindketten.Reni rózsaszín kardigànja nem széllelbélelt, habàr ki tudja, lehet az is volt benne. Istvàn bà rànézett és rögtön tudta, kell neki ez a rózsaszín plüssmaci.Ilyesmi plüssmacit vett unokaöccsének a kis Mikikének ajàndékba anno, mikor elvàllalta gyàmsàgàt. És most élőben van  itt, teljes szélességében.

Én macim maci

Rózsaszín macim kellesz

 hirtelen nekem

És a szigorú magàra sokatadó Istvàn elvesztette fejét oly annyira, hogy megse kérdezte mi van a mikulàsvirággal.

Halló- mondta-Istvàn vagyok, Kerekes lstvàn

Reni cseppet sem csodàlkozott - közel fél éve vàrt erre a hangra.Tudom kedves- mondta megismerem a hangjàt.

Hogy lehet ez morfondírozott magàban Istvàn- hogy lehet ez, hiszen csak egy mondatot mondtam- hogy ez a viràg nem a magàé- mikor maga kiràntotta a kezemből erőszakkal-

Mít óhajt csicseregte Renàta.

Megkérdezném él e még a 

viràg, 

és milyen àllapotban van.

Hosszú szünet következett,most Renàta gondolkozott, mit is mondjon.Vallja be, hogy kiszàradt két nap alatt, mert lusta volt meglocsólni, vagy füllentsen egy kicsit.

Az útóbbit vàlasztotta- óh a viràg él és vîrul,gyönyörű, jó helyen van nàlam.Mégis csak helyes ez a kis duckó-tudnàm őt szeretni, na na ne ess tulzásba- szabàlyozta magàt Istvàn.

Àpolgatom szeretgetem tiszta vízzel öntözgetem, folytatta kis füllentését Reni.

Remek mondta István bá de jó lenne làtni mennyit fejlődőtt.

Meg lehet oldani - mondta Reni- holnap ötkor vàrjon meg a plàza elött.Jól van köszönt el Istvàn akkor jó éjt. Köszönöm mndta Reni, magának is jó éjszakàt!

Istvàn bà tollat, és papirt keresett és rögtön leírta ami eszébe jutott.

Reménytelen ügy

Ha az ember felkészül

Akkor még rosszabb

Elkeserítő

Hogy kihasznàlnak

Meghàborodtam.

Oké legalább van két rövid versecském megelégedve hajtotta fejét àlomra.

Reni pedig arra gondolt honnan szerezzen nyàron mikulàs viràgot.

Tavasz jött a télre, szép az mindig nem vítás, mikor zöld arcàt mutatja a természet. Fàkon  bokrokon friss üde rügyek hajtàsok jelentkeznek, és hip hop beàllnak a szépség sorba.

 Parkokra kertekre csàbos orgona illatàt szórja a kis ravasz tavasz, szerelemre kàbítva az embereket.

De gyönyörű az élet, gondolta Istvàn bá,kinek költői lelkét minden szépség megéríntette és  elvaràzsolta.

De amikor hazaért elhagyta jó kedve.Senki nem szólt hozzá, szobàjànak falai némàn közönyösen meredeztek felé.

"Kimondom bàtran

Szívem üres nem él

Egyedül szegény" 

Leírta de nem segített ez sem szomorúsàgàn. Valakihez szólni szeretett volna, valakit csak úgy nézni vagy tudni hogy hozzà tartozik. Mikire màr kevésbé szàmithatott, ott volt neki Niki, és olyan boldogok nem hiànyzik ő màr nekik. Tenni kell valamit, nem élet ez igy.-gondolta, és a dundi hölgy  névjegykàrtyàja utàn nyúlt.

Nincs vacilàlàs Istvàn -mondta magàban és felvette telefonjàt.