PetiSzakacs blogja

Mostmár a vaóság írja a porba a betűit 

permetes gyümölcsszaftból, 

Elindultam tőled

Szerintem csak úgy szerethetünk valakit ha van benne olyan amit nem szeretünk. Ha minden porcikája minden tulajdonsága a tökéletes lenne számunkra akkor csak egy tükör lenne ami a lelkünk mutatja más testében. Kell hogy legyen valami amit el kell fogadni, móresre tanít és megzaboláz amikor azt mondom hogy tökéletes. Őt, akit szerelmesen szeretek és rajongok azért szerethetem igazán mert én lehetek az egy, aki ezt a rosszat, ezt az elviselhetetlent képes vagyok kordában tartani és ő szeret ezért és a szeretete szeretetre sarkallja ezt a poros kis gumót bal-fönt. Ugyanakkor van valami ami ellen én küzdhetek hogy kibírjam hogy elviseljem, és nem csak egy saját tervezésű robot lenne, hanem az Igazi. Lehet ez a rossz bármi: egy sötét titok, agresszív vagy félénk hajlam, idegesítő szokási. Ha én vagyok az aki miatt ezt (hasztalanul) próbálja feledni akkor igazán szeret, és én igazán szeretem.

Ha az élet tökéletes lenne (ami elsőre baromijól hangzik) persze: meglenne mindenünk. Fel se tűnne, hiszen akkor az lenne a természetes és ugyanazt a kis tüskét éreznénk mint most a sivár Valóban. De akkor a küzdés is elveszne. És a szerelem is egy küzdés egy folyamat,ami megtöri a monotonitást.

Amugymeg tök jó cucc a szerelem, mert mostmár énis rakhatok pici szivecskéket a mondataim végére anélkül hogy hipster majomnak tartanának <3