PetiSzakacs blogja

Vers
PetiSzakacs•  2013. május 12. 16:12

Ébredj!

Csak guggolsz egy tönkön, a panel árnyékos sarkánál,
szádban nyálas fecni, előtted a Sátán,
csak csavarod, tekered, gyújtod és szívod,
üveg töltve, húzod az időt, amíg csak bírod.

PET palackba zárt erőleves, E-akárhány,
van az a só, bors, dzsemezett szivárvány,
ami a szádat szintén drótokon felrántja
szemedet, füledet, lelked nagyra tátja.
Fésüld el, jó lesz, a mohát tonnás kőkockádról!
Bízz bennem:
Hajolj ki, és ess fel lentről a korlátról.

Mosolyogj a rezgő bokron,
Mosolyogj az akácfán,
a csajon kiló sminkkel,
a kölykön, ki cukrot kíván,
a reklámokon, rozsdás villamoson,
a Dunán, a parton, a Szabadság-hídon.
Eddz a napban,
hálj a holdban,
arcizom míg édes lángra lobban,
tócsába ugorj,
fürödj homokban,
a szíved úgyis újra dobban.

attól, hogy pár öltönyös a sorsod láncokra kötötte,
egy vastag spangli még nem elég, hogy elbújj mögötte.

PetiSzakacs•  2012. október 11. 22:43

A többi ugyanaz

Egy reggel köszönés nékül elhagytál.
Mást ígértél, mégsem hibáztatlak.
Buta játékszerek voltunk csupán
önző kis vágyaink csapdájában.

De hibáinkból nem tanulunk,
nyerünk és veszítünk, alulmaradunk.
Mégis továbbvívjuk harcainkat
és nem vesszük észre;
Csak a fájdalom más, a többi ugyanaz.
-Jim Morrison-

PetiSzakacs•  2012. augusztus 18. 21:36

Bűntudat

Néha azért megtaposom magam ha fáj,

a nagy lábujjam, szöges cipővel,

és ahogy a vér kiserken,

megszámolom a lehulló csillagokat.

Egyszer minden elfogy,

de a tér marad.

Sötét üreg, benne falat,

és én nem érem el.

 

Ahogy csordogál a vér,

én meg hányom-vetem magamban,

hogy tündöklő csillag ha rám ragyog,

én nem tékozlok porban.

Durva kései a földnekhasogatják vértelen testem

ha bevarrják likait az éjnek.

 

Kell nekem ez a sok néma cimbora,

kell hogy sorra felpofozzon mind

büdös vigyorral: 

"Te gyökér...!"

 

Mi lennék több.

 

Gyökér akár,

ki betér inni még,

aki nektárt kér ki,

és közben az éjbe néz.

És akármi keveri csorba,

rozsdás kanállal a lassú,

boldogító mérget,

én csak nektárt iszok.

 

Mert kell az éjszaka.

Kell nekem.

PetiSzakacs•  2012. augusztus 1. 19:48

J.A.

 

Fegyvert ragadni gyengeség:

megöl az ellenség és megver

s elszáll rólam a kedves ég.

Jogállamban a pénz a fegyver.

 

 

A hadviselés itt ma más.

A hős a kardot ki se rántja.

Bankó a bombarobbanás

s mint fillér, száll szét a szilánkja.

 

 

Igy okoskodtam s jónapot

kivánva elhuzódtam oldalt

s este a nyájas csillagok

rámnevettek a teli holddal.

 

-József Attila-

PetiSzakacs•  2012. július 19. 20:30

A kapuban

Söprő galacsinok fenn ott,

monoton,

a szél szalad.

 

Kapuvá szűkül az alkonyi spiritusz utolsó darabja

és mi átmegyünk e kapun, végtelen,örökkön csak kelünk át rajta.

Loholó sápadt csiganyál kísér,itt-ott belefut néhány szivárványív,

és virtuális jelekként egyesülnek

a lüktető processzorokban.

 

Kancsal tüzijáték oson állandón,füvekbben, vagy a porban,

de néhol a kémrendszer lusta kígyóipálinkáznak a nyárközépi torban.

 

...Ott vagyunk már?...

 

Özvegy világ...

Meztelen tested megigéz, igen,

ahogy ott égsz, mozdulatlan,

vissza - vissza nézek,

de már nem látlak a végtelen kapualjban.