Gyerekkori alkotásaim:D:D

A csiga bánata

Csillogó szemű csigalány rám kacsintott,
És csillogó szemével el is csábított.

Most is éppen utána futok loholva,
s mert házam hátráltat, inkább csak csoszogva.

Csendben csusszanok át a színes avaron,
Senkinek álmát én meg nem zavarom.

Házam beleakad minden kis fűszálba,
Lassú a csiga a rohanó világban.

Jaj, cseléd a csiga a saját házában,
Csodás villában lakik legszebb álmában.

Én mondom, a csiga élet kutya élet.
Törékeny a csigaház, s a csigalélek.

A csigapszichológus belőlem élhet,
A gyógyulásomért bármit elkérhet.

Életem reménytelen lassúság csupán.
Hát így tekint ki fejem házamból bután.

És miután minden randimról lekéstem,
Ugye a nyakamhoz szoríthatom Késem?!

Ha lenne kéz, amivel odaszorítsam,
Hogy csigaéletem gyorsan kioltsam,

De nincs, kezem sincs, nincs semmi apró kincsem!
Mennyi az esély, hogy a lány felém intsen?

Csillogó szemű csigalány... esélyem sincs?!
Az élet esély nélkül, mondd miféle kincs?!

Mondom, hogy nincsen kincsem, és nincs semmim sem.
Csigalány, nincs senkim sem, ki segítsen...

Szobor

Kőböl lettem, kőből vagyok
Kőemberként élek halok.
Kő a testem kő a lelkem,
Nem folyik vér kőszívemben.

Csodálatraméltó vagyok,
De szeretni én nem tudok,
Mert nem erre teremtettek,
De így nem is gyűlölhetek.

Kőajkamba a kőszavak
Kődarabként fönnakadnak.
Soha meg nem szólalhatok,
Kő fülemmel nem hallhatok.

Kő a testem, s mozdulatlan,
Kő könnyeim sem hullhatnak.
Kő a kő, és kő is marad,
Kőemberben nincs akarat.

Kő életem, jaj, mit sem ér!
Odaadnám egy kavicsér'.
Nagy kár, hogy én kőből vagyok,
Így még meghalni sem tudok...