Maysa blogja

    Mi a vers? Pusztán formába öntött gondolatok, rímmé faragott sorvégek, egymásba kapcsolt szavak végtelen láncolata? Költői monológ? Művészi alkotás? Ha csak ez lenne, bizonyára alig akadna olyan ember, aki egyet is elolvasna. A forma és a rímek csak mellékes eszközök egy írott műben, ami azonban verssé tesz egy alkotást az nem más, mint az a varázserő, amit a művész tudtán kívül csempész bele. Ennek segítségével a betűk síkjából kiemelkedő képet lát minden olvasó.Egy képet, ami zenél, csilingel, illatozik és körülöleli az embert, aki ezáltal belecsöppen az alkotó bűbájvilágába. Míg a szavak mindenkienk ugyanazt jelentik, a vers olyan csodás, rugalmas dolog, melynek értelme személyre szabottan változik. Egyetlen sornak annyiféle értelmezése van, ahányan elolvassák. Egy vers tehát végtelen lehetőségeket rejt magában. Millió különféle eszköz helyett csak egyet használ: a fantáziánkat, de ezzel megérinti az összes érzékszervünket, és ezekre együttesen hat, ettől érezzük olyan természetfelettinek.

    ,,Néha egyetlen szó is elég, hogy ablakot nyisson a világ egy szeletére." Egy versben minden szó asszociatív jelentést kap, hiába értelmezzük a konkrét szöveget, mert a valódi gondolatokat a sorok közt kell keresni. A hétköznapi kifejezésekhez a szövegkörnyezet színeket, illatokat, érzéseket párosít, ezek megértéséhez az agy különböző területeit kell "mozgósítani", így új összeköttetések létesülnek, eddig számunkra elképzelhetetlen összefüggéseket fedezünk fel. Ezeket tudat alatt a saját valódi világunkban/életünkben is alkalmazni fogjuk. Akár tetszett egy vvers, akár nem, valamilyen benyomást gyakorolt ránk, és nnek nyoma marad. A sorok tartalmi átértelmezésének csak a képzeletünk szab határt, hiszen nincs két olyan ember, akiben egyazon mű teljesen ugyanazt az érzést keltené. Az agyban az alkotás hatására létrejött összeköttetések új lehetőségeket tárnak elénk, a formabontó logika pedig zseniális ötleteket eredményezhet. Erre való tehát a vers:,,Hogy megváltoztassa látásmódunkat, hogy új utakat keressünk önmagunkban."

    Mint azt már említettem, a vers a különböző érzékelési területeket összekapcsolja, ezért valóban állíthatjuk, hogy ,,este elolvasni néhány verset olyan az elme számára, mint a tornagyakorlat a testnek." Egy ilyen alkotás "mindent megmozgat", felfrissíti a gondolkodásunkat de egyben meg is nyugtat. Véleményem szerint, azoknak, akik sok verset olvasnak, sokkal színesebb, érdekesebb, tartalmasabb álmaik vannak éjszaka, hiszen ezek a művek felélénkítik az agyban a hasonló témájú emlékeket, és elmélyítik az ezzel kapcsolatos érzelmeket.

    Gyakran nem is szükséges egy egész verset elolvasni, egy sor is elég, hiszen már ez is magában hordozza a teljes mű hangulatát. Ezt a hangulatot nevezhetjük "magnak". Ahogy egy növény levelei, virágai ugyanabból az egy szemből fejlődnek ki, és ugyanazt az információt hordozzák, úgy egy vers minden sora visszavezethető az alapgondolatra -amit azért nem szokás tételmondatnak nevezni, mint a prózai műveknél, mert gyakran meg sem jelenik az alkotásban, csak következtetni lehet rá. MInden sorra úgysem fogunk tökéletesen emlékezni olvasás után, a "magra" viszont igen. Ehhez az alaphoz további gondolatokat kapcsolunk, olyan, mintha új életre kelne: ,,énekelni kezd bennünk".

    Tehát mi a vers? Gondolatok, érzelmek, érzések tömörre gyúrt, tökéletesre formázott szobrocskája, ami egyetlen falattal képes jóllakatni a lelket, egyetlen szóval elkáprázatatni a fület, a szemet, a szívet... Egyszóval a vers egy aprócska csoda, egy kis varázslat a beszürkült hétköznapokban.