Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Nincs feledés
jagosistvan• 2012. november 29. 20:08
Nincs feledés
Nincs feledés.
Várom a ködöt
s függönyt szőnék a múltnak.
Arcodból rojtot fonnék rá
- úgy várnám a szelet:
Így térnék rá a végső útra.
Talán elfúj mindent:
időt, arcot, lábnyomot.
Ám maradnak a súlyok.
Akár hordhatnám is őket,
de valahogy nem megy.
Nem tudom.
Nincs feledés!
A sebek nyomai ott maradnak!
És te messziről nézed,
ahogy újra és újra felszakadnak.
Nincs feledés!
A vonások ott maradnak!
És én rettegve nézem,
ahogy a tükrök meghasadnak.
2012. november 29.
csütörtök 20:02
BakosErika2012. november 30. 05:49
Nincs feledés!
A sebek nyomai ott maradnak!
Sajnos ez így van, Jagi!
Jó vers nagyon!
Grat.
jagosistvan2012. november 29. 20:25
Mélyről, de nem az enyémből. Más lelkébe merültem le.
jagosistvan2012. november 29. 20:24
Csáó narni. :)
Lanor2012. november 29. 20:24
Mélyről íródott sorok...
narnia2012. november 29. 20:22
:)
jagosistvan2012. november 29. 20:21
Tengeröm???
jagosistvan2012. november 29. 20:21
Pepcsim! :)
Törölt tag2012. november 29. 20:17
Törölt hozzászólás.
pepo2012. november 29. 20:13
Nincs feledés!
A sebek nyomai ott maradnak!
És te messziről nézed,
ahogy újra és újra felszakadnak.......