Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Kijelentések
jagosistvan• 2013. október 29. 21:00
Kijelentések
Betonná váltak a falak.
Szoborrá merevedtek a cserepek.
Faltól falig megélem a homályt.
Nem t’om ki vagyok.
Átlátszó lett az arcom.
Tekintete túl mélyre váj.
Megvakult ablakban állok.
Deszkáknak mesélek gyermekmesét.
A lámpa hallgatag, csak imbolyog
s unottan hintázik a lelkiismeret.
Ronggyá gyűrt kép lóg a falon.
Szépiát vetít az emlékezet.
Belepereg néhány öreg vakolat.
Keserűvé rothadt a popcorn.
2013. október 29.
kedd 20:53
jagosistvan2013. október 30. 15:10
Jolim az olvasó azonosult a verssel. Már megérte megírnom. :)
jagosistvan2013. október 30. 15:09
Milyen Krubi?
jagosistvan2013. október 30. 15:09
Kőszi mojo. Üt-vág... Emberből vagyunk, szinte kötelességünk. :)
jagosistvan2013. október 30. 15:07
Katám semmi sem, azaz minden. Kőszi hogy voltál.
Ölellek.
A Király :)
jagosistvan2013. október 30. 15:05
Köszi Mamci. :)
Molnar-Jolan2013. október 30. 11:01
"Faltól falig megélem a homályt.
Nem t’om ki vagyok.
Átlátszó lett az arcom.
Tekintete túl mélyre váj."
Mintha rólam írtad volna.
Seeman2013. október 30. 09:22
:) Kicsit ilyen elgondolkozásos hangulata van.
mojo2013. október 30. 09:03
"Deszkáknak mesélek gyerekmesét" - üt, vág, pofoz.. nagyon megfogott ez a sor. profi!!
19702013. október 29. 21:12
Az utolsóról eszembe jutott: pedig az ember csak úgy elnyammogna, aztán a sóst leöblítve egy kis sörrel...de semmi sem a régi.
hmmm...
Mamamaci402013. október 29. 21:02
brumm!