Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
"Látom, elengedted az életet..."
Lonely_Wolf• 2022. május 21. 21:30 • olvasva: 94
Rám valahogy minden fordítva hat, és fordítva működöm. Fordítva látom a világot. (...) Mindig más voltam, mint mások. Emiatt mindig rosszul éreztem magam. Nem maga a különbözőség zavart, hanem az, hogy egyedül éreztem magam ezzel.
Koncz Erzsebet
"Látom, elengedted az életet..."
Azt hiszem először fel sem fogom igazán a szavak értelmét. Csak engedem őket tovább, mert ez a dolgok rendje. Kell egy pár másodperc, mire megcsapja a tudatom tényleges és akkor: szeretném azt mondani, hogy ez de nekem fáj. Zavar. Reflexből ágaskodna ellene a gondolat, hogy "De ez nem így van ám!" Vagy hogy, "Nem én engedtem el az életet, az élet engedett el engem."
Próbálja menteni a menthetőt a bohóc.
Nem.
Inkább csak némán koppannak bennem a szavak. Megülnek és várnak. Hogy mire várnak, én sem, ők sem tudják. De itt vannak bennem és érzem, hogy időről időre átfutnak a gondolataim között, mint rakoncátlan csínytevők.
Átpörgettem magamban; ahogyan szoktam: az "életet". Az idő végtelenségét apró cseppekbe csavarva nézegettem a képek sokaságát, és néha éreztem, hogy fájón megdobban a szívem.
A végére pedig elfogott a szomorúság. A meg nem értett lélek kétségek között vergődő hányatottsága.
Tényleg elengedtem volna az életet? Nem, nem hiszem. Nem gondolom. Nem tudom...?
Csupán annyira kietlen maga az élet is. Érzelemmentes. Csak a magánytól való menekülés közben összeakadó emberek görcsös kapaszkodását látom rengeteg alkalommal, illetve a szerencséseket, akiknek megadatott a kegy, hogy tényleg ott legyenek, ahol lenniük kell.
Jó lenne közéjük tartozni, jah.
De sajnos nem vagyok ott.
Csak... pörgetem az életnek nevezett mókuskereket nap, nap után.
Tényleg elengedtem volna...?
Lonely_Wolf2023. május 14. 19:37
Kérlek, mindenekelőtt bocsássátok meg, hogy csak most reagálok ezen bejegyzésekre.
Elsodort az élet, hogy kedvesen fogalmazzak.
@skary: Igen, igazad van. Tényleg sokszor érezzük így. Talán néha túlontúl is sokszor, de... amíg van egy kis "de", legalábbis ebben a kontextusban nézve: akkor talán még van remény.
@Animanongrata_: Ezt olyan szépen összefontad, hogy akarva sem tudnék mást hozzátenni, azon kívül, hogy nagyon szépen köszönöm a gondolatodat. Egyetértek veled, teljesen.
@kicsisara: Drága Sára, ezer és egy éve már, hogy... ;)
Mindig örömmel tölt el, amikor meglátom a neved és az is, hogy olvastál, megemlékeztél rólam.
Köszönöm, hogy vagy. :*
kicsisara2023. március 11. 20:09
Szeretem a személyes gondolataidat!
❤️❤️❤
Animanongrata_2022. május 22. 06:29
Folyamatosan nem lehetünk boldogok és nem is éghetünk mint egy győzelmi fáklya, kinek mi az elég és ha elfogadjuk a sorsunk, ami másnak álomszép lenne nekünk lehet bizonytalan, kinek van vagy kinek lesz igaza? Ha nagyon rossz mégis tenni kell előbb nem árt kideríteni nem csak az elménk játszik velünk?
skary2022. május 22. 05:08
soxor érezzük így...de