Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Becsuktam szemem egy életnyi pillanatra
Lonely_Wolf• 2021. január 10. 12:47 • olvasva: 217
Minden ember életében, lehet akármilyen rövid, többször adódnak félreérthető, nehezen megmagyarázható helyzetek. Olyanok ezek, mint a kilőtt nyílvesszők, amelyek egy pillanatra feltűnnek, majd ködbe vesznek. Nem könnyű számot adni az ilyen helyzetekről, még akkor sem, ha csak saját magában akarja tisztázni őket az ember.
Susana Fortes
Rég volt már...?
Elvesztem a pillanatok hullámai között, kergetve képeket, amik egyszer hozzám tartoztak, de aztán mégis tovatűntek.
Szoktam volt mondani, hogy engedd át magadon az érzést, éld meg a pillanatot, majd engedd el. Ez mind nagyon szép, nagyon jó és valóban okos dolog is. Tényleg az. Mindaddig, amíg tényleg nem tűnik fel egy olyan helyzet, amit nagyon nem, vagy egyáltalán nem szeretnénk elengedni.
Ilyenkor pedig mi marad?
Szenvedés, üresség, fájdalom.
Nem tagadom, nekem sem megy mindig ezt így meglépni. Ilyenkor van az, hogy becsukom a szemem: nem akarom látni azt, ami ott van előttem. Inkább másfelé nézek, vagy azt gondolom, hogy amit láttam, az nem igaz. Nem lehet igaz, mert jobb az a tudat, hogy tévedtem. Illúziókba ringatva magam csak azért, hogy azt gondoljam, hogy enyém az a pillanat, ami valóban sosem volt az enyém.
Önámító léleksimogatás.
Nem mondom, hogy ez csúnya, rossz dolog. Hogy is mondhatnám, mikor néha magam is így teszek.
Mégis miért, ha tudom, hogy kincs, ami nincs? Mert szeretnék hinni. Szeretném, ha tévednék. Ahogyan szoktam is tévedni. És néha így állok a rossz dolgokhoz is hozzá, hogy remélem, hogy nem úgy van. Hogy nem csak a jó dolgokban lehet tévedni, hanem a rosszakkal kapcsolatosan is.
Tény, ez igaz: néha valóban érhetnek kellemes meglepetések ilyen téren is, de ez sokkal kisebb mértékű, mintsem az ellenpélda.
Szóval, homokba dugott fej és oda súgott szó: körülbelül ennyit ér, ha olyan világba ringatja magát bárki, ami nincs. Pillanatokig szép és jó, valóban simogatja a lelket. És igen, néha valóban kell is, amikor 100 és 100 sebből vérzik az a bizonyos lélek.
Mert tény, idővel a sebek beheggednek és erősebbé tesznek, mint előtte voltál. De néha, ha csak pillanatokra is, de el kell róluk terelni a figyelmet, mert azt érezni, hogy a világ és a lélek egybehasad a fájdalomtól. Hogy nincs tovább az adott pont után. Amikor már azt érezni, hogy nincs többé semmiféle remény, és ha az utolsó remény is elszáll, mint tétova galamb a párkányról, akkor véget ér minden.
Van ilyen?
Nyilván akad ilyen is, még ha nem is jó dolog.
Remélni azonban mindig kell, még akkor is, ha épp azt érezni, hogy az az adott pillanat az élet legsötétebb éjszakája, ami csak jöhet. És miért? Mert a gödör aljáról csak fölfelé lehet kapaszkodni.
Akkor is, ha minden egyes nap pofonnal nyit az élet, ami a földre lök. De fel kell állni és rendületlenül haladni tovább.
Igen, minden egyes ilyen nap és alkalom megkeményíti az ember testét és lelkét, főleg, ha nincs mellette az/olyan ember, aki támogassa. Akkor ez még érezhetőbb.
De!
Jönni fog, mert jönni kell...higgyünk abba, hogy egy jobb kor, ami után mindez az egész, nehéz élethelyzet(ek) már csak egy kellemetlen emék, azt követően pedig szimplán csak egy emlékké avanzsálódik. Hogy igen, ilyen is volt, de semmi sem tarthat örökké: a rossz dolgoknak is vége kell szakadjon. Hinni hittel, remélni és emelt fővel lépni tovább a holnap felé, hogy a csoda majd most jön el.
Mert fog. Kell. Muszáj neki.
M.Elisa2021. január 13. 15:51
@Lonely_Wolf: Csak ebben bízhatunk
Lonely_Wolf2021. január 13. 10:52
@Mikijozsa:
Köszönöm kedves soraid. Bár, ha belegondolsz - nem célom semmiféle élethelyzet és politika bevonása az írásomba - de ha hideg és öldöklés, vagy akár a kettő együtt gondolunk: elég, ha kitekintünk a világba és máris látható, hogy valójában mind a kettő történik.
@M.Elisa:
Már elkezdődött: Te máris így gondolod, és téged olvasva talán majd mások is és akkor ez máris gyűrűzhet tovább. ;)
M.Elisa2021. január 13. 10:10
@Lonely_Wolf: Nem is arra gondoltam, hogy oylan körülmények között éljünk, hanem annak mintájár kellene tudatosulnia az emberekben, hogy az egész világ egy egység, és a lehetőségeinknek vannak határai
Mikijozsa2021. január 13. 08:28
ez az ÉLET jin és jang váltakozása , állítólag most a jang jön, majd elválik - hideg lesz e nagyon és öldöklő vagy mi?
gratula jó az írás elgondolkodtató
Lonely_Wolf2021. január 13. 08:15
@M.Elisa:
Hmm, ha csak a felelősséget vennénk át azoktól a népektől, az elfogadható, de visszamenni arra a szintre nem.
Azért a Rousseau féle "Vissza a természethez" látásmód már nem lenne nyerő.
A fejlődés nem állhat meg és mehet visszafelé, de lehet olyan iránya, ami nem jár a természet rombolásával.
Ehhez pedig gondolatok kellenek, amik elindítják és kiváltják.
Kicsit hasonlóan, mint az "Eredet" féle filmben, hogy ne spoilerezzem le annak, aki pl nem látta. :)
M.Elisa2021. január 12. 22:19
@Lonely_Wolf: Így van. És talán akkor fog valami változni jobb irányba, ha kb. olyan felelősséggel fogunk élni, mint a kezdeti, primitív népek, akik tudták, hogy egymásra és a természetre vagyunk utalva.
Lonely_Wolf2021. január 12. 19:16
@M.Elisa:
Maximálisan igazad van abban, amit írtál.
De tudod, minden ezer éves történet az első lépéssel kezdődik, akár kis léptékben, akár globálisan nézve is.
Akár egyén(ek), akár csoport szinten is.
Valakinek mindig meg kell tenni azt a bizonyos első lépést. :)
M.Elisa2021. január 12. 13:07
@Lonely_Wolf: Nem biztos, hogy negatív
Pl. ahhoz, hogy jobb korszak jöjjön, ami megközelítőleg mindenki számára jobb, felelősségteljesebb élet kell, hogy belássuk, minden összefügg, ehhez a leggazdagabbak is hozzá kellene járuljanak, természetvédelem, stb. semmi okunk egyelőre ebben reménykedni, de talán ha pár év múlva nyilvánvalóbb lesz a rombolás hatása, amit az ember életmódja okozott, akkor talán felébrednek az emberek, de nem tudom
Lonely_Wolf2021. január 12. 12:41
@M.Elisa:
Igy már értelek. :)
Szóval, ha nem vagy pozitív, akkor negatív lesz a történet is?
Tény, azért ebben is van valami; hiszen pozitívan könnyebb vidámságot írni, mintsem fordtva, bár a maga nemében mindkettő lehet őszinte ettől még.
M.Elisa2021. január 12. 12:05
@Lonely_Wolf: Ahhoz kell a hit, hogy pozitív legyen, de lehet, hogy majd írok róla, ha pihentebb leszek
Lonely_Wolf2021. január 12. 11:14
@M.Elisa:
Hit? Mihez? Megírni a gondolatot?
Hmm, ez eléggé új nekem, bár ettől még elfogadható, azt hiszem.
M.Elisa2021. január 12. 11:09
@Lonely_Wolf: Azt hiszem ezt a feladatot másra bízom, bennem nincs elég hit hozzá
Lonely_Wolf2021. január 12. 10:36
@M.Elisa:
Akkor csak egy vagy 2 személyig lehet(ne) maximum ezt megteremteni?
De nem úgy van, hogy mindent el lehet kezdeni valahol, habár az is igaz, hogy az úttörők sorsa mindig kegyetlen és meg nem értett.
Nos, ha megtetszett a gondolat, akkor a lehetőség adott: én szívesen olvasom.
Én csak gondolatot kívántam ébreszteni, mint általában, függetlenül, hogy a továbbfűzés sem jelentene gondot, ha úgy van. :)
M.Elisa2021. január 12. 10:06
@Lonely_Wolf: Ezt gondolom én is, kicsiben kell megteremtsük magunknak a szép világot, de hogy ezt mennyire lehet kiterjeszteni, abban már szkeptikus vagyok
Amúgy a téma valóban megér egy hosszabb értekezést
Lonely_Wolf2021. január 12. 08:16
@Törölt tag:
Nagyon szépen köszönöm a szavaid, örülök, hogy elnyerte a tetszésedet.
@Pera76:
Igyekszik az ember fia.
@M.Elisa:
Mondjuk azt, hogy másabbnak.
Valamint, talán butaság, de sosem a korral van/volt a gond: hanem a benne élőkkel és az azt formálókkal.
Hiszen minden mennyivel másabb lehetne, ha alapvetően egy fokkal kedvesebben viszonyulna mindenki a másik felé és még ezen elv mentén nyilván több más dolgot is fel lehetne sorolni, de... azt hiszem ez már annyira utópisztikus is lenne egyben, hogy mondjuk teljesen lehetetlen is.
Így helyette azt mondanám, hogy mindent kicsiben kell(ene) elkezdeni. Megteremteni a békét önmagunkban, ha ez megvan, vagy valami hasonló, akkor egy hasonló társsal karöltve lehetne ezt bővítgetni és terjeszteni kifelé fokozatosan.
:)
Közben így elmerengtem, hogy ezen az egy gondolaton is már írhatnék akár egy akkora hsz-t, mintha megírnék egy teljes bejegyzést.
De nem akarok senkit sem untatni vele, szóval itt le is lövöm magam. :)
M.Elisa2021. január 11. 08:14
Milyennek képzeled el azt a jobb kort? Mert az előttünk lévők mind rosszabbak voltak. S ha azt nézzük, hogy mekkora pazarlással él a mai ember, vajon mire számíthatunk a jövőben?
Pera762021. január 11. 07:55
Igen. Így valahogy.
Törölt tag2021. január 11. 07:30
Törölt hozzászólás.