Lelketlen
kapocsi.ancsa• 2012. június 21. 15:51
elkönyvelve
ki rossznak akar látni
és elkönyvelt magánakannak tehetsz márbármit is, tán százat egy se ér a szívhezs nem karol az igazaz ölelés sem tavaszcsak hátulról jött ravasz kinek mosolya alázés mélyeket nyel veledmester igáz ilyetugyan ki érti meg megtagadott vérbenföldig rombolt házbanotthont nem találnicsak a simaságban mi egyszerűn csak tisztaha fáj is kimondva:ne akarj már jótannak ki "gyilkolna"(család)
kapocsi.ancsa• 2012. május 10. 12:37
nem fölöttem
Már nem akarok látszani
annak ki meg nem érti
mit miért is tesztek
széjjel szedett - égi,
átokáldásotok
kezetekben végek,
hogy én meghajoltam
csak az menedéktek.
Nem hintó, nem hitek
égi konflis sincsen
majd ha szembe néztek
egek közt tekintek,
szemeitek közt én
soha nem is leszek,
már az érdeketek
messze elkerülnek.
Tiétek a világ
nélkülem feletti,
uralmatok hibás
senkinek temetni
nem fogtok már sosem,
meghajolva téptem
el a mindnek szálát
mit nem becsültök - nincs hát.
2012.05.10. 7óra
http://www.youtube.com/watch?v=CkytafJgRzo
kapocsi.ancsa• 2012. április 29. 08:11
semmitek sincs
szedjétek csak szét
keserűségetek áldozzátok fela fájdalom oltáránnem tudjátok az égnek kékjétnem láthatjátok szemétpénzisten maradéktok elég2012.04.27.
kapocsi.ancsa• 2012. április 22. 08:38
tudom megtörik
Mit még?
kezem lefelé mutat:ott "vagy"lentebb már nem lehetszennél,zsebre tett kések karistolják majd "várad"és a kanalakkal sem tudod kiásni magadmit már hallottól s élőtől elvehetsztedd hát,rajtad a kereszt.Mi még "van" majd kupacba hányomTudod, Virágok közti szabadságom!S ha a kép magadról megtöriktükörszilánkok vérzik tetteid.kapocsi.ancsa• 2012. április 1. 17:42
megválthatatlan
Megadott szavak
/erdő, sátor, cél, vállkendő, csoda, avar, palánk, korlát, beton, nyárfa/ Mily messze kerültek csodák, a vállkendős kötések és palánka kerítések mögött most nem az erdő s nem is a pálya terül, nem cél győz most sátrat bontott minden gyermekkor, avart tapos a múltlevél, csatangolhol a rég kori kertek messzibe nyúltak, korlátokon nyújtózott álomhadak, a fejjel-lefelé világ, betonra esett odaát... Nyárfasor, hol a nyárfasor, a zúgásuk nyugalma hol karol,tengert köt rám már e darab, éveket kopasztanak a szavak, beadványok erdeje hízik tűzifát, megírhatnék egy trilógiát,hangosan váltanak viták, valókat, s biztatások köde szab ódát, ma holnap teremtő éveket söpörnek félre, mért oly nehéz az igazság véremennyibe telt volna azt mondani egyszer, csak annyit viszel, mit hoztál - ember!