Lelketlen

Magam vagyok szerfelett suhanc,
időm tavaszán kis eltévedő,
serkent szakállas térdficam,
nyakatekert hű borzhajam
csinnadatrát fűz, és korca van,
 
szoknyátlan szegélyét felhúzom,
térdig, kalácsig - karácsonyig.
Míg lyukas talpú nem lesz ő is,
ahogy voltam én míg ő király...
 
szegénylegénnyi batyuján múlthegek,
viselje most már, hogy elmehet.
 
Mint vándorbotverő cölöpkereszt,
süsüje ébredjen fel, ha lehet.
 
hogy szerfelett lehessek magam - Magam!
Gyermekviruló szavakban - Szabad!
 
Szabadságban!

kiskanalak mentén húz a bánatom
azzal is áshatnál, te barom,
mit eltenni zsebbe bíz nem lehet,
firkatson alá neked keshedt lelked.
 
Magad alá szorultál - fájdalmas már nézni,
ahogy szűköl a megmaradt ember - a Mi?
nem is látszik már - Isten is elvehette?
Uralmad felettem, tombol(na) ha lehetne.
 
Lehet neki. tette, teremtette.
Fals igazak gúnyáján, ruhabitorló,
gyermekéh kopját magasra feltartó,
s tagadó. De bíz látom alja, talaja
 
Hogy mind többet magának, magának
akarna.

csak a peres zaj árnyéka,
hogy összekoccannak a hangok
és finoman szólva is vacogok
 
csak a múltat üti össze térdeimben
és foncsort vet szemembe
láthatóvá téve, de
 
csak az árnyéka, nem egyéb,
megforgatott vad hordalék,
elmos hangot, mondandót
 
nem szól elég, esztelen ez még,
rakhatatlan toldás, mi egyéb,
mi zavartan tört és érthetetlen ég
 
fintor remegések, kényszerkopogások,
oldalak közt újra, zarándoklok,
mintha refrént ráznának a holnapok

https://www.youtube.com/watch?v=JDm4NybGYVQ

a jelen gondjai

Ha ember maradtál volna,
akként látnálak,
nem lélekbőrpróbáló
csupa látszat
lenne a főlény
fekete gúnyarca

mit átölteni nem tudsz,
újra meg újra...
lélekpróbákat öltenél,
de nem fér meg egy sem
elvetél,

s feszülnek kínok ajkad pengeségén
megfeszít az erőlködés tengerén,
hogy igyekezz, emberi mi voltot ölteni,
de nem megy, nem megy - ennyi!

Szánom, sütésed,
kiégett lélekléted,
nem tudok mást, csak lenni,
lényeg,

hogy előtted mindig egyet lépjek,
megelőzve, Utolsóságod- mérged.

Előre szánom, majdan haldokló testedet,
mikor oda elérsz, megérted tettedet.

Mindenik lépésed
egy-egy, "Mit tettem-tőr" fájdalma, 
felismerése...
lesz.
Mondd! Hát megérte?