Lelketlen
Egyébmegfélemlítés
Van, hogy az ember szólni nem bír,
s iszonyat ül a nyelvhegyen,
bogot kötöz a mozdulatra
s bénul a száj, meg nem felel.
Sikítanál a fél-elemtől,
tombol a szó - ki nem szakad,
magadat végül le kell győznöd.
Nincs aki megvéd, csak Te - Magad.
fekete zsoltár
és úgy olvasol, kutatod magad
fekete szavak közt, fekete könyvben,
fekete hangok sokasodnak
futnak át fejedben:
- nem értenek -
Fekete könyv, nem is hibás
fekete betűk de szent szavak,
fekete kosár a lelked
tanulmányt írhatok a rettenetnek.
Feketét kiáltasz rám s fekete leszek én is,
hogy visszadobjam rád bűnödet!
Fekete könnyek ropják táncukat,
fekete múltnyi köpenyek,
takarni kellene idődet...
Már mindenkiben csak a feketét .....
rám önthetted és eltemet.
Vacogó fogak és kék egek
fehér liliomok és vérszínek
Rózsámnak szószirma mondd elég?
Hogy ne lássak benne is feketét...
hívő ördög
hívő emberi jelenség
vagy csak ördögi mesterség,hogy kifújva gömb-pukkasztva szilánkosra töröd - morzsa, ahogy a dúdolásszegek talpam alá érnek,mintha izzasztanád magát a földet,s tátongó mély zubogna alattam,bő katlan, hová bűvölsz, szakadatlan, mért hogyis ismervén, feketéd,karcig sért, mintha ha hinnéd, istenét,de rájöttem miért is olvasod,hogy lelked asztalára fordítod, keresed önön emberi poklod,hogy mért is vagy ilyen bomlott,s bosszúd ha szavakban megleled,reméled igazad, lepled... hát remélem megtalálod egyszer,s nem csak fordítod ezerrel...hátamra ordított "bibliád"megmenekít majd az igazságtévedni akarok
élő ágat roppant kezében
holtat nem, csak termőt,hol a körte s meggy teremparancs, hogy hulljon "férgese"gyógyíthatatlan a mélye? minek még értelme Isten áldása,nyesd ki az enyészetbe vágva,de ha már teszed, tűrd is el ingedethol nem nő tovább a becsület s tűrd! hogy a szó ágál ellened,ágtalanságá tetted kertemet, hol nem terem gyümölcss a fű is csak veremmelybe melled veri képzetem s hol gyertyára vált a fény - estidegvállon vereget a lelkiismeret?!ha volna mit találni meglehet tévedni akarok...lehet2013.03. 09.
megválthatatlan
Megadott szavak
/erdő, sátor, cél, vállkendő, csoda, avar, palánk, korlát, beton, nyárfa/ Mily messze kerültek csodák, a vállkendős kötések és palánka kerítések mögött most nem az erdő s nem is a pálya terül, nem cél győz most sátrat bontott minden gyermekkor, avart tapos a múltlevél, csatangolhol a rég kori kertek messzibe nyúltak, korlátokon nyújtózott álomhadak, a fejjel-lefelé világ, betonra esett odaát... Nyárfasor, hol a nyárfasor, a zúgásuk nyugalma hol karol,tengert köt rám már e darab, éveket kopasztanak a szavak, beadványok erdeje hízik tűzifát, megírhatnék egy trilógiát,hangosan váltanak viták, valókat, s biztatások köde szab ódát, ma holnap teremtő éveket söpörnek félre, mért oly nehéz az igazság véremennyibe telt volna azt mondani egyszer, csak annyit viszel, mit hoztál - ember!