Lelketlen

kapocsi.ancsa•  2015. március 13. 20:43

megfélemlítés


Van, hogy az ember szólni nem bír,
s iszonyat ül a nyelvhegyen,
bogot kötöz a mozdulatra
s bénul a száj, meg nem felel.
 
Sikítanál a fél-elemtől,
tombol a szó - ki nem szakad,
magadat végül le kell győznöd.
Nincs aki megvéd, csak Te - Magad.

kapocsi.ancsa•  2014. október 12. 17:39

átvitt értelem14:Szabadulás

Magam vagyok szerfelett suhanc,
időm tavaszán kis eltévedő,
serkent szakállas térdficam,
nyakatekert hű borzhajam
csinnadatrát fűz, és korca van,
 
szoknyátlan szegélyét felhúzom,
térdig, kalácsig - karácsonyig.
Míg lyukas talpú nem lesz ő is,
ahogy voltam én míg ő király...
 
szegénylegénnyi batyuján múlthegek,
viselje most már, hogy elmehet.
 
Mint vándorbotverő cölöpkereszt,
süsüje ébredjen fel, ha lehet.
 
hogy szerfelett lehessek magam - Magam!
Gyermekviruló szavakban - Szabad!
 
Szabadságban!

kapocsi.ancsa•  2014. október 6. 21:55

a zsaroló

kiskanalak mentén húz a bánatom
azzal is áshatnál, te barom,
mit eltenni zsebbe bíz nem lehet,
firkatson alá neked keshedt lelked.
 
Magad alá szorultál - fájdalmas már nézni,
ahogy szűköl a megmaradt ember - a Mi?
nem is látszik már - Isten is elvehette?
Uralmad felettem, tombol(na) ha lehetne.
 
Lehet neki. tette, teremtette.
Fals igazak gúnyáján, ruhabitorló,
gyermekéh kopját magasra feltartó,
s tagadó. De bíz látom alja, talaja
 
Hogy mind többet magának, magának
akarna.

kapocsi.ancsa•  2014. szeptember 23. 15:26

foncsort vet szemembe

csak a peres zaj árnyéka,
hogy összekoccannak a hangok
és finoman szólva is vacogok
 
csak a múltat üti össze térdeimben
és foncsort vet szemembe
láthatóvá téve, de
 
csak az árnyéka, nem egyéb,
megforgatott vad hordalék,
elmos hangot, mondandót
 
nem szól elég, esztelen ez még,
rakhatatlan toldás, mi egyéb,
mi zavartan tört és érthetetlen ég
 
fintor remegések, kényszerkopogások,
oldalak közt újra, zarándoklok,
mintha refrént ráznának a holnapok


https://www.youtube.com/watch?v=JDm4NybGYVQ

kapocsi.ancsa•  2014. június 23. 21:33

fekete zsoltár

és úgy olvasol, kutatod magad
fekete szavak közt, fekete könyvben,
fekete hangok sokasodnak
futnak át fejedben:
 
- nem értenek -
 
Fekete könyv, nem is hibás
fekete betűk de szent szavak,
fekete kosár a lelked
tanulmányt írhatok a rettenetnek.
 
Feketét kiáltasz rám s fekete leszek én is,
hogy visszadobjam rád bűnödet!
Fekete könnyek ropják táncukat,
fekete múltnyi köpenyek,
takarni kellene idődet...
 
Már mindenkiben csak a feketét .....
rám önthetted és eltemet.
 
Vacogó fogak és kék egek
fehér liliomok és vérszínek
Rózsámnak szószirma mondd elég?
Hogy ne lássak benne is feketét...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom