Érzelemcseppek

Szédít a világ, forogsz vele te is.

Elszédülsz, s jössz újra, mert a helyed itt...

Itt van közöttünk, ragyogtasd a fényed,

itt van közöttünk, élj úgy, ahogy érzed!

 

Éljél a mának, ne felejtsd a szépet!

Felejtsd el a rosszat, ami szembe téved,

elzárja az utat, de csak egypár napra,

mert kisüt benned a remény sugara.

 

Eltávozik tőled, újra szép lesz minden,

újra eléred az elfelejtett kincset.

Szédít a világ, hát repülj vele,

forgasson téged az Isten szele!

 

Mindig arra szálljál, amerre béke van,

mindig használjad azt, ami éppen van...

Segítséget is kapsz, segíts magadon,

a végén a siker, az lesz a jutalom.

 

Isten vezessen a Te utadon!

 

2013. július 10.  ( Éjjel, gondolkodás nélkül félálomban írva. )

 

Gyújtsd meg a lelkeket szelíd száraz fénnyel,

tudják meg tőled, hogy ez égi s földi jel.

A pokol tüze ég mindnyájunk szívében,

a világ kitárul, ha azt mondjuk: „Szűnjék meg!“

 

Szűnjön meg a rossz, szűnjön a gonosz,

éljen csak a jó, terjedjen a szó,

míg világ a világ nyílik sok szép virág,

szíveinknek kulcsa legyen kéznél hát.

 

Jöhetsz bátran közénk, jöhetsz bátran újra,

szeressük a kezedet, ami a tollat húzza,

szeressük, hogy hagyod, hogy szóljon a dalod,

szeressük, hogy mindig csak magadat adod.

 

Így jó a világ, így szép az élet,

dícsérni kell a Mindenséget!

Ismerd a szót, ismerd fel te is,

értsed, hogy mit akar, terjesszed te is!

 

Terjeszd a jót!

 

2013. Július 10. ( Éjjel, gondolkodás nélkül félálomban írva. )

Kellett a csend, kellett a pihenés,

hogy érezzem azt, jó az új lüktetés.

A vérem lecsitult, az öröm ami jön,

meghajtom fejemet, mikor rám köszön.

 

Engedem a rosszat távozzon el, végleg.

Elengedem. A jó költözzön helyébe!

Csendesen szikrázik, a tűz már nem kábít.

Szikrából parázs gyúl, és új láng világít.

 

Mutassa így lehet menteni lelkeket

a világ kereke üti a perceket.

Az óra érkezik, közelít, s üzeni:

Vigyázzunk egymásra a jövőben megint.

 

Legyen fontos újra az idegen sorsa,

mondjuk barátunknak a Napot és Holdat.

Világítson nekünk, lássuk meg a szépet,

lássunk a sötétben, lássunk napsütésben!

 

Ne takarja homály soha el a szemük,

érezzük a világban van még a helyünk.

A sors majd igazol, minden mondatomban,

leírom, hogy tudjad te is a pokolban...

 

A tüzed most éget, hamuvá kell válnod,

hogy újra létrejöjjön csillogó gyémántod.

A lelked szikráin gyógyul a világos,

mert az aki elég, az nem lehet táltos.

 

A tüzet otthagyni nem mindenki bírja,

a lelkedre hallgass, ott van bent a titka.

Érezd, hogy elemészt tégedet a gyönyör,

lásd meg a mennyet is, ott a pokol mögött!

 

Ne téveszd össze, hogy mi is a szeretet,

a vágyad teljesülhet, én ezt üzenem.

A pokol tornácán most még táncolva égsz,

arra kell vigyáznod "utána“ hova lépsz!

 

Égető ringásod emléke szép marad,

meg kellett élned ezt ahhoz, hogy jó maradj.

Megtudjad ítélni a jót és a rosszat,

hogy amit kaptál az mi mindent okozhat.

 

Tudásod add tovább, gondolja át más is,

hogy a világunkon itt a rothadás is.

Burjánzik a gyönyör, az életkép csoda,

lássuk meg a szívvel, hogy ez csak a próba.

 

Kiállod, vagy elbuksz, ennek ez a tétje,

hirdetem én nektek, most a messzeségbe.

A zajos világban a csönd a szeretet

kemény próba elé viszi a lelkeket.

 

Ha ragaszkodsz hozzá, nem mondasz le róla,

azt mondom én neked, ütött a végóra.

Nehéz lesz, én tudom, mégis meg kell tenni,

mert jobb világot csak így tudsz teremteni.

 

Esőt és szivárványt, napfény ragyogásást,

madár csicsergést, csillagok szállását.

Pici vadon helyett, egy élhető helyet,

ahol minden ember, mindenkit szeret.

 

 

 

* * * * * * * * * * * * *  * * * * * *

Ivódjon be génjeidbe újra az a szó,

hogy a tisztítótűz az a megváltó.

Kiléphetsz belőle hogyha akarod,

eléghetsz örökre, ha ott nem hagyod!

 

2013. Július 10.  ( Éjjel, gondolkodás nélkül félálomban írva. )

A vágyad szólít, írjad a jó hírt

írjad a jó hírt és azt terjesszed

legyen hozzá merszed, versed tüzeljen.

Égesse a rosszat, éltesse a jót,

hozzon a világnak egy szép takarót!

 

Terítsd lábuk elé, lássák ők az utat,

hogy az élet így a mennyekbe juthat.

A pokol tüze csituljon szívükben,

a remény költözzön újra életükbe.

 

Vezesd a szép felé, újra a világot,

vezesd és kérjed újra a mi Atyánkot

segítsen jót írni, segítsen meg versekkel,

hogy az élet szép, könnyebben terjedjen!

 

Fű, fa virág, minden éltesse a csodát,

érezze át lényed különleges voltát.

Csak az igaz számít, amit annak tartasz,

csak az igaz számít, mert meghal a farkas.

 

2013. július 10.         01:45      ( Éjjel, gondolkodás nélkül félálomban írva. )

A szeretetben ott van a gondolat

éljed a percet nyugodtan, gondtalan.

Éljed a csodát, éljed meg a mában,

érezd a lényedet ott a csodában.

 

Érezd a lényedet azt, hogy repülsz,

érezd a lényeget és egyet perdülj!

Éljen a táncod, a ritmus képlet,

érzed a lábad, hogy ma táncra lépdel...

 

Röppen a rossz már, űzi a sok jó,

szeretettel nyújtott minden egyes szó.

Érzed és add tovább a szavak fonalát,

tudod a percben a mag így talál rád!

 

Érzi a fényed, érzi, hogy lüktet,

a szív muzsikál, nem marad üres.

Jön már a forrás, a finom patak,

szavakból a szomjazónak vizet fakaszt.

 

Ehetsz, majd és ihatsz bőven a jóból

a vigaszt adó gyönyörű szóból.

A lábad dobban, a csodát járod

körberepülöd az egész világot!

 

2013. Július 9.  23:45  ( Éjjel, gondolkodás nélkül félálomban írva. )