Érzelemcseppek

Kiskatonák sorba állnak,

mert üzent Ő a világnak.

Sokan halljuk az Ő szavát,

leírjuk amit magyaráz.

 

Olvassunk, hát nyitott szemmel,

a versed nem kódolt rendszer,

leírtad mert megértetted,

hogy bajban van most az Ember.

 

Nézzed csak a társad versét,

miről írt! Ő mossa kezét,

azt gondolja, hogy csak úgy jött...

Olvasd, nézd mi van a szó mögött!

 

Nem véletlen, hogy ezt írtad,

én magammal most nem bírtam,

kimondom én tehát bátran

nem sok, ami még hátravan.

 

Látom már az összefüggést

jön a tüske, jön a tűzvész...

Vége lesz így a világnak,

hogyha a jók ki nem állnak.

 

2013. június 17. ( Éjjel, gondolkodás nélkül félálomban írva. )

- A lelked fénye másoknak szintén ragyog?

- Igen, eltaláltad én a Napuk vagyok.

Felrázom a csöndet, a csendes éjszakát,

felrázom a csöndet, érezzen a világ!

 

Felrázom a csöndet szórja szét a lángját,

felrázom a csöndet, tartom, mint a fáklyát.

- Csókodat éreztem, nem tudom, hogy miért

habkönnyű fánylamat elfújta már a szél.

 

Tiszta lelked fénnyel ölelte kedvesét,

s a lelkem érezte, hogy a tied zenélt.

Leheletfinom csókodat álmodtam talán?

Leheletfinom csókoddal érintetted a szám...

 

2013. június 15.

Azért kaptuk vágyainkat,

hogy megéljük álmainkat.

Szívem fáj, szúr, dobog nagyon,

úgy érzem, hogy beteg vagyok.

 

Elér a kéj és a gyönyör,

érzem, hogy a lángja örök.

Bennem a láng éget és szúr,

örömfelhő nem kék azúr.

 

Vérpirosan izzik lángja,

olyan mint a forró láva.

Elönt engem, jaj énnekem,

vagy lehet, hogy csak képzelem?

 

Lüktetése, dobogása

fájdalomnak a forrása.

Vérem rohan bennem édes

csókod olyan szenvedélyes.

 

Pihekönnyű pici fátyol

lebbent egyet, s jött a mámor...

 

2013. június 15.

Egy lélek csókja lágyan, finoman gyengéd,

hiába is kérném én az ő szerelmét...

kapcsolatban velem, és sok ezer mással,

mert szabad szellemi a foglalkozása.

 

Hiába is kérném, azt ami az enyém,

pici felhő vagyok az ő szíve helyén.

Ha szerelem napja kisütne őbenne,

annak a felhőnek bizony vége lenne.

 

Leheletnyi érzés mégiscsak az enyém,

mert tudom, hogy tudod, nem álmodtam ezt én.

A végtelen térben ez bizony a csoda...

pedig nem is tudom, hogy ő meg ki ( csoda? )

 

2013. június 15.

Megfagyott Csillag közel a Naphoz

könnyezve kéri: "Ne húzz magadhoz!"

Megfagyott Csillag rohan a Naphoz...

"Ez esztelenség, mert felrobbanok!“

 

A lényem csak így lehet a tiéd,

ha ezt akarod, hát mondd, oh miért?

A fényem csak így lehet a tied,

vigyázz, mert lényem már hozzád siet!

 

Így születnek új világok,

az álmokból valóságok...

Repülnek a napszilánkok,

a pici kis csoda lángok.              

 

Önző vagyok, azért kérem,

részed legyen az én fényem.

Érezd Te is amit érzek,

hogy Én vagyok a Te részed.

 

A boldoság öröklángja,

ne faggyon meg, mint a láva.

Szebb álmom van minden Napnál...

álmodd vissza, amit adtál!

 

Bosszút áll egy pici angyal,

nem bánhatsz így a szavakkal.

Érezd azt, amit más érez!

Szavaidnak cseppje méreg.

 

Édes mérged gyönyört fokoz,

érezd Te is, hogy mit okoz!

Akartad, hát tudd meg Te is,

nem biztos, hogy csoda ez itt.

 

Álmodtál egy szebb világot...

Érezd át a valóságot!

Hogyha mégis ezt túléled,

szebben ragyog majd a fényed.

 

Önzetlenül fogsz szeretni,

nem vársz érte soha semmit.

Így lehet csak szép az élet...

Dicsérjük a Mindenséget!

2013. június 12.