Érzelemcseppek
A szerelem örök
A szerelem örök civódás és béke,
felhívás, jó zene, élet keringője.
Szédülve vágyódsz a párod karjába,
őrülten kívánod, ő legyen a társad.
Minden pillanatban a csupa szív dallam
elhúzza a nótád, amire te halkan
dúdolod a zenét, hogy csodás az élet,
ezzel is dicséred a földi mindenséget.
Segíted a létet, hogy jó felé menjen,
segítségeddel változik a szellem.
Változik az ember, eljöhet a csoda,
ha szépet remélni nem vagy ostoba.
Írjad le bátran a jó érzéseket,
a szavak rezgése betölti a teret,
milliónyi szív megmozdul a mában,
dobogásukkal élnek a világban.
2013. július 27.
Érezd!
Érezd, egyre jobban, hogy szíved végre szabad,
s akiért dobban az mégis te vagy magad.
Magad vagy a szeretet, magad vagy a béke,
ha ezt megérzed a szenvedésnek vége.
Tudsz adni végre saját életedből másnak,
vele maradsz mégis, mert aki a társad
vissza adja neked a sok-sok szeretetet,
ezért éled meg most ezt a sok szép percet.
2013. júlis 23. ( Dornis Szilviának )
Nyissátok meg szíveteket
Nyissátok meg szíveteket déli harangszóra,
nyissátok meg fületeket, mit susog a holnap.
Hallgasd csendben, jusson hozzád így a sok-sok szóból,
ne maradj ki ezek után soha se a jóból.
Egy tündöklő délután érkezik a posta,
egy tündöklő délutánt álmodsz a homokba.
Várat építesz magadnak a jó érzelmekből,
nevetés hallatszik majd a fellegekből.
Rád szórja a fényét minden tündöklő szép álom,
benne magadat, s magamat gyakran megtalálom.
Élvezzük csak gondtalanul mi az együttlétet,
örömruhát ölt a perc a mindenségnek.
Így találod magadat meg majd az én karomban,
a szabad akaratot elhozza a holnap.
Nem kell minden úgy csinálni, ahogyan azt régen,
meggyulladt már sok sok csillag odafent az égen.
Világít már az ő fényük, világít, mint hajnal,
nem vagy rab te többé, se éjjel, se nappal.
Azt teszed, amit csak akarsz, szavad meg van váltva,
kitárták már a kaput élhetsz csak a mának.
Élvezheted végre önmagad a percet,
megérintheted azt, aki neked tetszett.
Felszabadult végre a tested a vágytól,
szeretve vagy most már sok-sok jó baráttól.
2013. július 22. ( Éjjel, gondolkodás nélkül félálomban írva. )
Az égi fény jelzi
,,,
Be vagyunk osztva
---