Érzelemcseppek

Bedeszkázott ablak,

pókháló a fán,

a padlón kacagnak,

nevet a hiány.

Intenek a nincsek,

csurig ér a szám,

elszakadt az ingem,

nincsen már hazám.

Foltos rongy az élet,

kihajít a tér,

iszom már a mérget,

a lelkem elég.

Foszlik már az idő,

kerget új telet,

hamuból ha kinő,

lesz új életed.

Az elhullott világ,

térden állva kér,

épüljön a hited,

nem harcol vakért.

Nyugodjon az elméd,

legyen végre fény,

az élet csak kellék,

jöjj hát vigaszért.

Nyújtsd a kezed hozzám,

hited legyen kész,

testeden nincs korlát,

mindent tud elméd.

Pihenjen a szíved,

pihenjen a lét,

nálam vagy és ismersz,

nem vagy ellenség.

2026. január 4.  ( Nem tudom mi ez. Jönni akart, hát leírtam gondolkozás nélkül.  )

Bedeszkázott ablak,
pókháló a fán,
a padlón kacagnak,
nevet a hiány.
 
Intenek a nincsek,
csurig ér a szám,
elszakadt az ingem,
nincsen már hazám.
 
Foltos rongy az élet,
kihajít a tér,
vedelem a mérget,
a lelkem elég.
 
Az elhullott világ,
térden állva kér,
épüljön a hitem,
nem harcol vakért.
 
Nyugodjon az elmém,
pihenjen a lét,
az élet csak kellék,
ez még nem a vég.
 
2026. január 4. - március 10. ( Nem tudom mi ez. Jönni akart, hát leírtam gondolkozás nélkül. )