Érzelemcseppek

bedeszkázott ablak

pókháló a fán

a padlón kacagnak

nevet a hiány

intenek a nincsek

csurig ér a szám

elszakadt az ingem

nincsen már hazám

foltos rongy az élet

kihajít a tér

iszom már a mérget

a lelkem elég

foszlik már az idő

kerget új telet

hamuból ha kinő

lesz új életed

az elhullott világ

térden állva kér

épüljön a hited

nem harcol vakért

nyugodjon az elméd

legyen végre fény

az élet csak kellék

jöjj hát vigaszért

nyújtsd a kezed hozzám

hited legyen kész

testeden nincs korlát

mindent tud elméd

pihenjen a szíved

pihenjen a lét

nálam vagy és ismersz

nem vagy ellenség

2026. január 4.  ( Nem tudom mi ez. Jönni akart, hát leírtam gondolkozás nélkül.  )