Istennel együtt

Krisztus levele a laodíceai gyülekezetnek

(Jelenések könyve 3;14-22 alapján)

A hű, Igaz – az Ámen szól:

 

"Hiszed, hogy tiéd a minden,
képzeled hogy szabad vagy
s talán, azt is hogy gazdag
rágódsz a földi kincsen.

lásd, beteg vagy, kend meg szemed,
szerezz tűzpróbált aranyat,
fehérítsd ki a ruhádat,
higgy és takard el szégyened!

Ó, szegény szerelmes fiam!
én az ajtód előtt állok –
mily régóta reád várok –
Hogy szíved nekem megnyissad,

Bemegyek a lakhelyedbe,
és veled vacsorázok...
s valósággá válik álmod
ha nekem adod szívedet

Hideg vagy, légy hév mától
de langyos az soha, soha!
ne légy hozzám oly mostoha
mert kiköplek én a számból

Fehér legyél vagy fekete,
feledd a kopott-szürkét!
Szerelmes legyél de tüstént
tudd én előbb szerettelek.

Legyél buzgóságos – térj meg!
Halld szavaim, mit mondanak
fejtsd meg az égi titkokat -
szól az Úr gyülekezetének."

 

MENTS MEG, URAM!
(ecce homo)

Nap alatti nappalok...
lábam kerékben topog,
negyven éve is talán,
hogy elhagytam Egyiptomot.
Egyhangúság fojtogat -
elfáradt a gondolat,
míg pusztában kerengek,
nem lelem a két kezed.
Vágyaim üvöltenek,
keserűek a vizek,
mannádat én megvetem, -
hagyma uborka kell nekem!
Egy kis hús jó volna már:
mérték nélkül tonnaszám,
míg kibugyog fülemen,
aztán meg öklendezem…
Megvakult tekintetem
Rád többé nem emelem,
Mózes hiába gagyog, -
borjúszobrot faragok!
Leülök és felkelek,
danolok, iszok, eszek,
mit csak kíván a szemem -
magamnak mind elveszem!
Így telnek a nappalok:
mókuskerékben loholok,
nincs módom kiszállni már,
- reám kárhozatod vár…
Tékozoltam kincseid,
ittam a disznók vérét,
más feleségével háltam,
hitem volt a bálványban.
Pénzért eladtam lelkemet,
korrumpáltam az eget, -
még Téged is lefizettelek,
hogy megáldjál engemet.
Ez minden, mi én vagyok…
- Nap alatti nappalok! -
Kerékbe törve a lelkem…
Ments meg, Uram – Istenem !

(2011. január 28.)