Istennel együtt

Egyéb
1008•  2014. április 13. 11:45

Mert porból lettél

MERT PORBÓL LETTÉL

Szállnál mesés egekbe,
ha felkapna a szél?
Piciny porszem vagy te, hej,
de veled a remény.

Kerublelked felsikolt,
de húsod földbe váj.
Szárnyaidra az ég tipor,
lenn alvadt vérmocsár.

Felsóhajt egy fáradt hang:
"Ó,Uram jössz-e már?"
Két világ határán a gang
csak körbe-körbe jár.

A fény útját nem ismerem,
és lábam porba túr.
Miféle anyagból lettem
szomorú trubadúr?

E föld semmi jót nem terem
kívül, se belül már.
Világ vonzása elveszett,
s messze a külhatár.

Bezárva magam semmibe:
ellepnek hamvaim,
de elér hozzám szent keze –
s újra szól Elohim.

1008•  2014. február 7. 23:30

hol történnek az álmok

HOL TÖRTÉNNEK AZ ÁLMOK

csendben lépegető hangsor
mindennapok halk kromatikája
ülepszik bennem és hangol
a rettenetes feltámadásra
megzenésített álom
az élet mely valósággá épül
apránként vetett téglákból
glóriává csinosodik szépül
igékből rakódó versek
kígyóznak kilométer hosszan
lelkem mint öntözött kertek
a Fiú felé szabadulóban
sziklákkal lezárt partokon
átcsapnak a túlélő hullámok
föld helyett menny lesz otthonom
egy bolygó hol történnek az álmok



http://www.adventure-journal.com/wp-content/uploads/2013/07/mont-blanc-1030x690.jpg

1008•  2014. február 3. 18:10

Isten a tanúm

ISTEN A TANÚM

díszíts fel engem Istenem
Te a nap vagy míg én a hold
Teremtőm vagy igaz férjem
és én feleséged vagyok
Te választottál ki engem
mert téged választottalak
valamikor a kezdetben
mert akartál s akartalak
Te alkottál jókedvedből
bizony nem én formáltalak
rám talált az eljövendő
elért a szabad akarat
titkok könyvei tárultak
tükrükben láthatom magam
és pohos papok pirulnak
kik szájában a szó magtalan
tudás kincsét elvetélők
kedvükre istent formálnak
halálba küldik az élőt
átadják bálványozásnak
a lépre csalt tömegeket
blaszfémiára késztetik
s az elkóborolt gyermekek
Atyjuknak házát nem lelik

de él az Isten a dicső
megmutathatom teneked
ha rám nézel láthatod ki Ő
halld meg szíveddel szívemet

1008•  2014. január 7. 09:02

homályos tükör

HOMÁLYOS TÜKÖR

az ember fél lelkiismeretétől –
homályos tükör
hiába nézné szépülésig –
nem tündököl
lepel borítja be a testét –
koszos bábruha
kibontaná a szárnyát ó
de már nem tudja
vissza kellene menni oda az
éden kertjébe
ahol valaki megfertőzte –
végérvényesen
rájönni mi volt előtte – az a
gyönyörű titok
mit kétezer évvel ezelőtt Ő –
visszaállított

KICSODA VAGY, ISTENEM?

Isten archaikus, nem köznyelvi lény,
fennakad a világháló szlengjén,
divatját múlotta erkölcsi fétis -
hogyan is írhatnék róla mégis?
Reneszánszát éli a tévelygés itt,
hol tiszta szép szó közhellyé érik.
E világi lelkünk - csapongó hajó,
csak akkor köt ki, ha élvezi, ha jó.
Isten szobor, bálvány, freskó a falon,
azzá formálódik, mivé akarom:
büntető, ha épp büntetem magam,
s szerető, ha a szívem bájpasszban.
Közeledik feléd? - elfeded magad,
s minden ugyanúgy a régiben marad.
Gyanús forró kásat - kerülgetjük Őt,
hazudunk egy másik, vonzóbb szeretőt.
Lehetetlen, -mondjuk -veszett az a kincs:
igaz élet, egy feleség, egy Isten már nincs.
Sok út vezet hozzá, mondják okosan,
sokon tévelyegnek, és nagyon sokan.
Csapongni szárnyatlan, zuhanni kicsit:
esni -kelni -esni, majd szenvelegni...
Élvezi a lélek az ámokfutást -
csak tanulni: sosem szerezni tudást.
 

1008•  2013. december 23. 10:07

Kattog a vonat

KATTOG A VONAT

Kattog a vonat a síneken,
szívem izgatottan beledobban,
rozsdállik az élet idelenn,
örömzene lobban a hangomban.
Vár rám a csábító kék-elem,
nem menekülök előle bután,
szárnyára emel a végtelen,
futok a kimondhatatlan után.
Örömzene hallik fülemben,
apró fény villan az elmúlóba,
oly örök és rezzenéstelen –
vár rám a világnak megváltója.
Ami amott szép, itt idegen,
bárányalak körvonalazódik,
száguld a vonat a síneken,
s az örök-élet magába hódít.