„Elfogtam egy levelet”

Köszönöm a szülinapi leveled és mindent, amit írtál benne. Melengette a lelkemet.

Időnként jól jön, ha az embert szembesítik önmagával. ÉLNI, ez az,amire nem győzzük, elégszer felhívni egymás figyelmét Sajnos nem mindig jut az eszembe, amikor egy "rászorulóval" beszélek. Legyen az bárki is, akivel verbális kommunikációba kerülök. Most adtál nekem egy lökést, hogy fokozottan figyeljek erre.
Az, hogy az éveink száma több, nem jelent semmit. A visszaszámlálás nem tudjuk hány napnál, évnél vagy óránál tart. Ez benne a szép. – Csak sikerülne ezt folyamatosan szem előtt tartani.

Számomra legfontosabb a lelki béke, amire törekszem. Ezt csak a szeretet útján, ami időnként igencsak lejtős és meredek, lehet megszerezni. Megszerezni, azért, mert mindben a "munka" van.

Jól teszi mindenki, aki ÉL, és van olyan szerencséje, hogy ez nem egy szerep a számára, hanem a valóság illúziója. Hányszor hisszük a "valóságot". -  Nem is ez a lényeg, hanem inkább, ami utána van, mikor kiderül róla az illúzió. Hát ekkor van szükség a teljes lelki békére.
Más semmi nem fontos......
Kell, hogy átsegítsen ekkor ezen az "útszakaszon" mindig valami, valami ami fogódzkodó.

Ja, ilyenkor van az, hogy lemegyek alfába  :))

Hol kezdődik az alfa?

Valahol fenn, közel a csillagokhoz, de mégis lenn közel a realitás illúziójához is. Egy csendes kora éjszakán, az út szélén, biztonságban egy kocsi kényelmes ülésén. Ez a hely, ami a régi időket  hozva vissza, egy valóságos magyar király rezidenciájának egyik útja, amit nem emberi agy jelölt ki, hanem az emberi ösztön. Ez egy lélekút. Egy út, ami a lelkemet hagyja felfelé szárnyalni, elfeledve a mindennapokat.  Felfelé vezetve a csillagokba.

A világon a legcsodásabb dolog a csillagfényes éjszakai égbolt, méltóságával, hívogatásával, fényeivel, világító sötétségével, titokzatosságával, és végtelen nyugalmat árasztó látványával. Nem kell mást tenni csak lélegezni, beszívni az élet levegőjét, az erdőjét, és a világmindenségét egyszerre. Csak ülni és együtt rezegni a pillanattal, amikor eltűnik minden "részlet és forma". Csak lenni kell. Amikor rájövök arra, hogy az idő egy felesleges dolog, ami nem hoz örömet. Semmi mást nem tesz, csak tekeri a saját kerekét, hol előre, hol hátra, a jelen valóságának meghazudtolására. Most lehet érezni igazán, hogy mennyire nincs neki értelme, jelentősége, mert nekem, nekünk, csak a pillanat marad. Nincs is semmi más.

Valahol lenn látszanak az urbanizáció fényei. Innét nézve melegséget árasztva. Elfeledtetve a mindennapok zűrjeit, felesleges nyavalygásait, valamire várakozásait. Eltávolodva a földi emberi
lét valóságától, az ego trükkjeitől és játszmáitól. Innét nézve, érezve csendes békés minden odalenn. Lágyan hömpölyög a Duna, hagyva magán lovagolni a városka fényeit. Elfogad, befogad. Nem mérlegel és nem vár el semmit. Hagy játszadozni. Nem mutatja félelmetes hatalmát. Szelíd, kedves, egy kicsit mosolyog is rajtunk embereken. Sokkal többet élt meg, mint mi, sokkal több a tapasztalata. Minden egyes vízcseppje maga a történelem, az emlékezés, az élet.

Megérezni, megtapasztalni ezt a csodát, csak úgy hagyva, hogy megtörténjen, megérintsen. Érezni a biztonságot, és egy kicsit a duált. Hallgatni a másik lélegzését, halk moccanását. Együtt rezegni egyszerre mindennel. Nem félni, csak lenni, lenni önmagam.

Ez az, ami nekem az "alfa".

Hogy visszatérjek a most pillanatába. Köszönök mindent, és nagyon hiányoznak a tartalmas beszélgetések és a szép esték.

A döntéseim belülről jönnek, és már nem akarok harcolni ellenük. Sokszor megtettem azelőtt, már nem megy Van úgy, hogy nem vagyok képes mindenben a másik hullámhosszát maradéktalanul felvenni. Ez vagyok, ahogy Te is, csak másképp.

Kívánom, hogy ÉLJ továbbra is, de engedj teret a benned levő változásnak is.

 (Változás –nálam, amire gondoltam: az elfogadás, nem elvárás, el nem várás, másság, boldogság nem akarás. - Egyáltalán az akarás elhagyása. Itt nem az akarattalanságra, a cselekedetek mindenek felett levő passzivitására gondolok, hanem inkább az engedésre, engedékenységre, a belülről jövő teret engedésére.)

Mivel csak egyetlen állandó dolog van az életünkben, és az nem más, mint a változó.

Szeretettel gondolok rád……

2010-02-22